A magyar női kézilabda-világbajnokságok története: felejthetetlen sikerek és drámai pillanatok
A magyar női kézilabda-válogatott története során számos emlékezetes pillanatot szerzett a világbajnokságokon, legyen szó történelmi aranyéremről, hazai rendezésű ezüstről vagy drámai végjátékban elveszített döntőkről. Ezek a tornák nemcsak sporttörténelmi mérföldköveket jelentettek, hanem a nemzet közös emlékezetébe is beírták magukat.
1965 - Történelmi arany Dortmundban
Hatvan éve, 1965. november 13-án a magyar női válogatott történelmet írt Dortmundban, Nyugat-Németországban, amikor megnyerte a világbajnokságot. Sem azelőtt, sem azóta nem sikerült ez a bravúr a magyar női kéziseknek. Ignácz Ilona, az 1965-ös győztes csapat legendás beállója szívesen emlékezett vissza erre a felszabadult, boldog időszakra. Elmondása szerint minden meccs izgalmasra sikerült, és ahogy sorra nyertek, egyre jobban izgultak: vajon eljutnak-e a döntőig, és ha igen, sikerül-e megnyerni? Amikor végül győztek, az egy óriási, mindent elsöprő öröm volt.
A hatvanas évek nyugati utazásai egyszerre jelentettek kiváltságot, izgalmat és állandó feszültséget a válogatott számára. Nagy kiváltság volt nyugatra utazni. Nyugatra szóló útlevelük nem volt: a sportminisztériumban, akkor OTSH-ban (Országos Testnevelési és Sporthivatal) őrizték, és minden utazás előtt a szövetség vezetői vették át, intézték a vízumot. Már ez is olyan érzés volt, mintha kiválasztottak lennének. Hazatéréskor pedig azonnal le kellett adni, ment vissza a minisztériumba a következő útig.
Az első „nyugati” utam Ausztriába vezetett, vonattal. Budapestről indultak, Hegyeshalomnál jött a határ: útlevél-ellenőrzés, aztán a rettegett vámvizsgálat. A vámos benézett a fülkébe, mi meg hatan ültünk ott, reszketve, kinek a csomagját szedi le. Persze mindenkinek volt egy-két elrejtett nyugatnémet márkája vagy dollárja - akkoriban ez súlyos vétség volt, ha megtalálták volna, a válogatottból is repülhettek volna. Az ilyen utakon nagyon is figyelték a csapatot. Bizonyíték nem volt, de mindenki tudta, ki lehetett az „informátor”. Főleg akkor tűnt fel, amikor hazafelé a vámosok mindig pontosan tudták, ki vásárolt egy kicsit többet.
A bécsi hajlakk-, lasztex- és szalámikereskedelem éppúgy része volt az élménynek, mint a vámosok és informátorok árnyéka. Bécsben sok kis üzletben magyar tulajdonosok voltak, és köztudott volt, hogy egy kiló csabai kolbászért vagy egy rúd szalámiért - ami akkoriban 70 forint volt - öt harisnyanadrágot vagy akár egy Cornavin órát is adtak. A válogatott vezetői előre szóltak: „ha valaki akar egy kis zsebpénzt, vigyen egy rúd téli szalámit”. Húszan húsz rudat vittek, elmentek a Mariahilferstrassén a Schwarz bácsihoz, mindenki leadta a magáét, és vagy schillinget kapott érte, vagy levásárolta.
A győzelem után hatalmas volt a boldogság Dortmundban, a Westfalenhalléban rendezett banketten. Egyvalaki azonban hiányzott a buszról, visszaérve a szállodába pedig minden kiderült. A szobatársa pánikban kiabálni kezdett, mert az ágyon ott volt a válogatott melegítő és a mez, melyek állami tulajdonban voltak. Mivel minden más holmiját elvitte, egyértelművé vált, hogy disszidált. Ennek nagyon kellemetlen következményei lettek. A világbajnoki cím szinte szóba sem került otthon. Akkoriban a televízióban sem mondták be, és hivatalos fogadtatás sem volt; az egész mintha el lett volna hallgatva. Ráadásul mindez pont azelőtt történt, hogy Kádár János a november 7-i beszédében kijelentette: „Magyarországról már nem disszidálnak az emberek, hiszen olyan magas az életszínvonal.” Erre november 14-én a nyugatnémet Stern óriási betűkkel lehozta, hogy egy magyar világbajnok kézilabdázó politikai menedékjogot kért. Óriási sokk volt mindenkinek.
1982 - Az első hazai rendezésű világbajnokság és az ezüstérem
1982-ben avatták és máris nagykorú volt a Budapest Sportcsarnok, a honi sport- és popélet legújabb zarándokhelye. Az elmúlt esztendő utolsó, a pompás létesítmény első világbajnokságát, négy kontinens tizenhat országának női kézilabda válogatottja részvételével rendezték a tízezres arénában. Izgalom, érdekesség, látnivaló akadt bőven. Olyan magas hőfokon, é
A magyar női kézilabda-válogatott világbajnoki sikerei
A női kézilabda-világbajnokságok története szorosan összefonódik a magyar válogatott dicsőséges, ugyanakkor drámai pillanataival. A magyar női kézilabda-válogatott halad a nem titkolt célja, az éremszerzés felé. Nyolcadik alkalommal találkoztak egymással világbajnokságon a műfaj legjobbjai, először randevúztak hazánkban a kis labda varázslónői 1982-ben.
Az 1982-es budapesti világbajnokság
1982-ben avatták és máris nagykorú volt a Budapest Sportcsarnok, a honi sport- és popélet legújabb zarándokhelye. A tízezres arénában négy kontinens tizenhat országának válogatottja mérte össze tudását. A lányok olyan magas hőfokon és olyan keményen csatáztak, hogy időnként elfeledkeztünk arról, az úgynevezett gyengébb nem villog a pályán. Bomba gólok, szemfüles indítások, körmönfont cselek és mértani pontosságú átadások váltogatták egymást.
A magyar csapat az első három hely valamelyikének megszerzését tűzte ki célul, hiszen az érem egyet jelentett az olimpiai részvétellel. A nagy tét és a feszültség vibrált a levegőben, a szövetségi kapitány, Csik János pedig még a torna alatt is rendszeres gyakorlásokat dirigált. A szovjet csapat világbajnok lett, a magyar válogatott pedig a jugoszlávok legyőzésével ezüstérmet szerzett, túlteljesítve ezzel a tervet.
1999-es nőikézilabda világbajnokság döntő, Norvégia-Franciaország, első félidő
Ezüstös menetelés 1995-ben
Harminc esztendeje, 1995. december 5-én kezdődött az osztrák-magyar rendezésű világbajnokság, amely örökre beírta magát a sporttörténelembe. Sinka László főtitkár vezetésével példátlan összefogás és szakmai igényesség jellemezte a magyarországi szervezést. A magyar női kézilabda-válogatott a döntőig menetelt, ahol a korszakot meghatározó Dél-Korea mögött ezüstérmet szerzett.
A 2003-as zágrábi dráma
A 2003-as női kézilabda-világbajnokság döntője, a Zágrábban történtek sokak számára a mai napig beleborzongató emléket jelentenek. A csapat hét perccel a vége előtt még hét góllal vezetett a franciák ellen, de a drámai hajrában a győzelem kicsúszott a magyarok kezéből. A hosszabbítást követően ezüstérem jutott a lányoknak, ami 16 év távlatából is fájó, mégis büszkeséggel tölti el a szurkolókat a menetelés.
A kezdetek: 1965, Dortmund
Hatvan éve, 1965-ben a magyar női kézilabda-válogatott történelmet írt Dortmundban, megnyerve a világbajnokságot. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a magyar női kézisek világbajnoki aranyat szereztek. Az akkor átélt sikerek és a nyugati utak a szocializmus idején egyszerre jelentettek kiváltságot, izgalmat és állandó feszültséget.
| Év | Helyszín | Eredmény |
|---|---|---|
| 1965 | Dortmund | Aranyérem |
| 1982 | Budapest | Ezüstérem |
| 1995 | Ausztria/Magyarország | Ezüstérem |
| 2003 | Horvátország | Ezüstérem |
A magyar női kézilabda hosszú évtizedek óta a világelitben van, és bár az ezüstérmek néha csalódást okoztak, a csapat kitartása és a szurkolók szeretete minden esetben felejthetetlenné tette a tornákat.
tags: #noi #kezilabda #vb #tortenete
