A magyar közélet és kultúra metszéspontjai: Foci-EB, román reakciók és a női olvasás története
A magyar labdarúgó-válogatott szereplése az Európa-bajnokságon és a román szurkolók visszhangja
A magyar labdarúgó-válogatott küzdelmes utat járt be az Európa-bajnokság csoportkörében, ahol hősies teljesítmények és vitatott bírói döntések egyaránt jellemezték szereplését. Bár Marco Rossi csapata végül nem jutott be a nyolcaddöntőbe, egy történelmi pillanattal emlékezetes búcsút vett a tornától.
A magyar válogatott az első két mérkőzését, a Svájc és a házigazda Németország elleni találkozót elveszítette, de az utolsó csoportmeccsén a csereként beállt Csoboth Kevin 100. percben lőtt góljával 1-0-ra nyert Skócia ellen. Csoboth Kevin skótok ellen lőtt gólja után még éltek a magyarok továbbjutási reményei. A magyar csapatnak ezek után megvolt az esélye arra, hogy bejusson a nyolcaddöntőbe, ám az eredmények kedvezőtlenül alakultak. A botrányosan játszó angolok nem győzték le Szlovéniát, a portugálok pedig szintúgy borzalmas futballt bemutatva kaptak ki 2-0-ra Grúziától.
Vitatott bírói ítéletek, amelyek sújtották a válogatottat
A magyar válogatottat a játékvezetők pocsék döntései is sújtották. A Németország elleni mérkőzésen a házigazda első gólja előtt Ilkay Gündogan fellökte Willi Orbánt. A holland botránybíró, az azóta hazazavart Danny Makkelie azonban nem ítélt kifelé szabadrúgást, hanem érthetetlen módon megadta a gólt a németeknek. A csaló bíró emellett les címén elvett egy gólt Sallai Rolandtól, a második félidőben pedig egy 16-oson belüli német kezezés miatt "elfelejtett" 11-est adni Szoboszlai Dominikéknak. A holland Danny Makkelie a foci-Eb legundorítóbb csalását követte el a magyar válogatott ellen.
A magyar válogatott skótok elleni meccse sem múlt el botrányos bírói döntés nélkül, még az UEFA is beismerte, hogy azon a találkozón az argentin Facundo Tello nem adott meg egy tizenegyest Marco Rossi csapatának. „A 68. percben történt egy tizenegyesgyanús eset, amikor a skótok hetes számú játékosa, John McGinn meghúzta az ellenfél mezét. Ez volt az egyik a lehetséges tizenegyesek közül”- mondta az UEFA játékvezetői bizottságának elnöke, Roberto Rosetti, aki éppen arra az esetre utalt, amikor Varga Barnabást brutálisan letarolta a skót kapus. Végül az UEFA nem ezt, hanem a John McGinn és egy magyar játékos között történt esetet emelte ki.
A magyar válogatott Nagyváradon szerepel az Európa-bajnoki csoportmérkőzésein
Román reakciók a magyar búcsúra
Mindeközben a román válogatott az E jelű négyesben csak eggyel több pontot gyűjtve, 4 ponttal is csoportelsőként jutott tovább. A románok a harmadik meccsükön nevetséges módon úgy játszottak 1-1-es döntetlent Szlovákiával, hogy az mindkét együttesnek teljesen megfelelő volt a nyolcaddöntőbe kerülés szempontjából. A román szurkolók a magyar csapat Eb-búcsúja mellett nem mentek el szó nélkül, aljas módon gúnyolódtak Marco Rossi együttesén - vette észre a Mandiner. A román szurkolók mindezt nem hagyták szó nélkül és gusztustalan módon gúnyolódtak a magyarok Eb-búcsúján.
A magyar szépnem olvasási szokásainak és művelődésének históriája a 18-19. században
Az elmúlt évtizedekben világszerte - így hazánkban is - számos olyan elemzés született, amelynek középpontjában a női művelődés története áll. Kötetek vagy könyvfejezetek íródtak magának az olvasásnak, és ezen belül a női olvasói szokások alakulásának történetéről. Régóta a történészek, irodalmárok és filozófusok érdeklődésének fókuszában áll a női irodalmi szalonok 18-19. századi működése is. A 18-19. században mindvégig, és egyre szélesebb társadalmi rétegeket érintve követhető nyomon az olvasó nők históriája. A kutatásaink során összegyűjtött, előzetes várakozásunkat messze meghaladó számban a leányok és nők olvasásához tanácsokat és tiltásokat adó források egyértelműen bizonyítják, hogy a könyvek nevelésben és művelődésben betöltött jelentőségét sok korabeli gondolkodó még a család és az iskola hatásánál is fontosabbnak vélte. A 18. század végétől mind fontosabb, a nemzeti, a magyar nyelvi és a vallásos nevelést illetően is kiemelkedő kérdéssé vált, hogy mit olvassanak a lányok és a nők.
Az olvasás forradalma és a női művelődés kibontakozása
A kutatók a 18. századról - amikor az irodalom és a sajtókiadás kezdett mind jobban kibontakozni Magyarországon is - mint olyan időszakról beszélnek, amikor létrejött az „olvasás forradalma ”. Kosáry Domokos például azt írta erről, hogy felvilágosodás céljai közé tartozott magának az olvasásnak az elterjesztése, és II. József uralkodása alatt a nagyobb városok könyvkereskedései hazánkban is „kis szellemi központok” lettek, a könyvtárak pedig kezdték megnyitni termeiket a nyilvánosság előtt. Pogány György szerint ez a változás, amely Európában főként a nők és a fiatalok között jelentkezett, voltaképpen azokat a folyamatokat foglalta magában, „amelyek során tömeges formában megtörtént az áttérés az intenzív, vagyis a közösség által szabályozott, kevés számú, normatív, főként vallásos szövegek olvasásából az extenzív, a modern, szekularizált, individuális, sokféle és változatos, többnyire szórakozás céljából történő olvasásra ”.
A felvilágosodás kora jelentős változásokat hozott: Angliában már a 18. század közepén olvasói klubot alapítottak az előkelő hölgyek. Könyvesboltok és kölcsönkönyvtárak nyílottak, és a nyugati világban mind jobban kibontakozó regényirodalmat egyrészt éppen a női olvasók, az ő érdeklődésük és ízlésük táplálta és serkentette. Pogány György tanulmányában idézi Rousseau Vallomások című művének egy részletét, ahol a szerző arról számolt be, hogy Új Heloïse című művének párizsi boltokba kerülését milyen izgatott várakozás előzte meg a női olvasók részéről, és kiemeli, hogy annak elolvasása után közülük sokan idegösszeomlást és sírógörcsöt kaptak. A német irodalomban pedig valóságos „Werther-láz” tört ki Goethe Az ifjú Werther szenvedései című műve nyomán.
Korabeli vélemények és ajánlások az olvasó nőkről
A felvilágosodás századától kezdve mind több és több hazai forrásban tűnt fel az olvasással, a sokszor kifejezetten a női olvasókkal kapcsolatos gondolat, ajánlás vagy intés, kritika. Jóllehet, a férfiak többsége eleinte nem tartotta helyesnek, ha a hölgyek a vallásos tárgyú műveken kívül mást, főleg regényeket olvasnak, a 18. század végére már nem annyira az olvasás tényéről, inkább a művek helyes megválasztásáról írtak és vitatkoztak, mégpedig néhány művelt nő diskurzusba történt bekapcsolódásával. Az olvasással kapcsolatos korabeli gondolatokat nem csupán jeles íróink munkáiból meríthetjük, hanem esetenként még orvosi munkákból is. Erre példa a század közepéről Mátyus István Diætetica című könyve, amelyben az ókori felfogás alapján alkotott orvosi-lélektani kategóriákhoz a szerző olvasási tanácsokat is rendelt Az Elmének Indulatairól című fejezetben.
Egy 1773-ban Kolozsváron kiadott műben azt emelte ki a szerző, hogy az olvasási kedv előmozdításához nagyon fontos, hogy nemzeti nyelven írott vagy arra lefordított könyvek álljanak az olvasóközönség rendelkezésére. A korban hatalmas népszerűségnek örvendő, Tordai Sámuel által németből fordított, eredetileg Christian Früchtegott Gellert (1715-1769) által írt Leben der Schwedischen Gräfin von G*** (G. svéd grófné élete) című, 1747/1748-ban megjelent levélregénye erdélyi kiadásának elején többek között ez áll: „Már régtöl fogva vádoltatik, söt gyaláztatik a’ mi Magyar Nemzetünk, azért, hogy a’ Könyvek’ olvasására nem sok kedve vagyon: leg-alább bizonyos-is az, hogy arra még eddig nintsen ollyan közönséges hajlandósága, mint más jól palléroztatott Nemzeteknek. Az Ánglusok, Frantziák, Belgák, és egyszóval egész Európának majd minden egyéb Nemzetei annyira gyönyörködnek ezen leg-örvendetesebb, és leghasznosabb idö-töltésben, t. i. A mű, Gellert meséihez hasonlóan tehát igen népszerű olvasmány volt a századforduló Magyarországán is, ahogyan Kazinczy Ferenc írta, külön is utalva a művet olvasó nőkre: „a 18. századnak mintegy közepéig alig jelent meg oly munka, mely (...) figyelmünket magára vonhatná. A hosszas hallgatás végre a nagy Therézia utolsó tizedében leve gazdagon kipótolva. Harcolóink a prussziai két vérengző háború alatt a németeknek már virágzani elkezdett literatúrájokkal derekasan megismerkedtek, s midőn a táborból honjaikba megtértek, minden magyar ifjú, minden magyar leány olvasta a Gellert szép meséit s Svédi grófnéját s a Rabener szatíráit. Nem kevesen Haliert és Hagedornt is ismerték. A Friedrich fénye hazánkat is eltöltötte, mint az egész egyéb Európát, s akik idehaza nemigen láthattak könyveket teremni, több csudálni valót leltek azon a királyon, aki könyveket csinál, mint aki hadakat ver."
Hazánkban a 18. század végén jelent meg a nyugati országokban akkor már bő évszázados pályát befutott levélregény, és a műfajhoz tartozó irodalmi alkotások hamar kedvelt olvasmányok lettek a nők körében is. Magyar nyelven először Kazinczy Ferenc tollából volt olvasható a Bácsmegyey (1789-ben), majd 1793-ban Mészáros Ignác fordításában a Montier asszony levelei és a szerző Magyar Szekretárius-a. Kármán József pedig az 1794-95-ben folytatásokban közzétett Fanni hagyományai című levélregényével adott olvasnivalót nők sokaságának a kezébe. A mű nem csupán mint korabeli, nőkről és leginkább nőknek szóló alkotás állhat érdeklődésünk előterében, hanem amiatt is, mert elősejlik belőle (irodalmi formában) az olvasó nő alakja, aki például Gessner Idyllái-t olvassa.
A női körökben is egyre általánosabbá váló olvasási kedv több olyan írást is életre hívott, amelyek az olvasás tanításához, helyes módszereinek megválasztásához, illetve a lányok és asszonyok számára megfelelő olvasmányok megválogatásához adtak tanácsokat. Kis János 1799-ben megjelent kalendáriuma például
A’ mohón olvasásnak káros voltáról
címmel közölt egy fejezetet, amelyben az alábbi gondolatokat összegezte: „A’ testnek ’s a’ léleknek tehetségei sok tekéntetben hasonlítanak egymáshoz. A’ szem nem vehet úgy fel ’s nem vi’sgálhat úgy meg egy nagy térséget, mint valamelly közellévő egyes dolgot. Észre veszi ’s meglátja ugyan az öregebb részeket, de a’ kissebeket nem, ha még olly szépek is ezek. Így a’ lélek is, ha sok tudományokra kiterjeszkedik, ritkán jut egyikben is valamelly tökélletesességre: ’s a’ mindennapi tapasztalás bizonyítja, hogy az, a’ ki a’ könyveket mohón elnyeli ’s inkább sokaságokra ’s új voltokra, mint jelességekre teként, ritkán bír nagy tudománnyal."Az olvasás mint művelődési, ismeretszerzési, szórakozási forma a korszak művelt asszonyainak leveleiben, naplóiban is többször említésre kerül. Például Újfalvy Krisztina 1797. április 13-án írott levelében, ahol is többek között azt fejtegette, hogy a lánynevelés vagy az olvasás hasznosabb-e a nők szempontjából. Így gondolkodott: „Hogy a megért elméjű s szép tapasztalású leánynál s asszonynál többet tészen az olvasás, mint sok helyen a tanítás, ezt én elhiszem; de hozzá adom, hogy ez szinte olyan ritkán kerül elé, mint az üstökös csillag…” Úgy vélte, hogy mindenféle könyvet olvashatnak a lányok és a nők, „de úgy, hogy elébb készíttessék ki a lélek a gyöngynek a gaz közül való kiválogatására”. Szerinte különösen ajánlatos a lányok számára a honi történelem és a természet világának a megismerése, illetve a vallásos olvasmányok tanulmányozása, a szerelmes regények egy részét pedig kerülendőnek tartotta. Campe (1746-1818) német filantropista pedagógus híres nevelési tárgyú művének Dapsy József által fordított magyar változatában, az 1802-ben kiadott Theophron című munkában részletes leírás áll arról, hogy kit lehet érzékenynek tekinteni, és példaként a szerző a regényeket olvasó, a háztartási munkákkal nem törődő nőket hozza fel.
A női olvasók száma a felvilágosodás századában Magyarországon az emelkedés ellenére is alacsony volt. Jellemző az, hogy Kármán József 1794-95-ben megjelent Uránia című lapja esetében, melyet főként hölgyeknek szánt, megelégedett volna azzal, ha 289 előfizetője van, de csak másfélszázat tudott toborozni, annak ellenére, hogy a bécsi kiadású Magyar Hírmondó pártfogásába vette és többször bemutatta a lapot. Kifejezetten női olvasóknak is szánták a Péczeli József által indított Mindenes Gyűjteményt, amely Komáromban került kiadásra.
| Időszak | Főbb jellemzők a női olvasásban | Példák ajánlott olvasmányokra | Példák kerülendő olvasmányokra (korabeli nézet szerint) |
|---|---|---|---|
| 18. század eleje | Az olvasás korlátozott, elsősorban vallásos tartalommal | Vallásos művek, erkölcsi tanácsok | Regények (főleg külföldi, világi) |
| 18. század vége | Az "olvasás forradalma", a szélesedő olvasói réteg megjelenése, nemzeti nyelv fontossága | Honi történelem, természetismeret, Gellert "G. svéd grófné élete", magyar levélregények | "Mohó" olvasás, egyes szerelmes regények (pl. olyanok, amelyek elvonják a háztartástól) |
| 19. század eleje | A nemzeti szellem ébredése, nyelvújítás, vita a regényekről | Magyar nyelvű irodalom, hazai költészet és próza, nevelési célú írások | Romantikus lovagi regények, külföldi divatlapok és "kárhoztató" regények |
A 19. századi viták és a női olvasás modernizációja
A 19. század első évtizedeiben a két legfontosabb kérdés az volt a női olvasmányokkal kapcsolatosan, hogy mit és hogy milyen nyelven olvassanak a nők. Az olvasmányok megválasztása a reformkorban szorosan és mind jobban összefüggött a nemzeti szellem ébredésével, a nyelvújítással, a magyar nemzeti nyelvvé válásával. A formálódó hazai sajtóban számos, a témáról szóló cikket találhatunk, és gyakran készültek könyvismertető írások, könyvajánló listák is a fiatal lányok vagy a nők számára. Voltak olyan könyvsorozatok, amelyeket jó üzleti érzékkel elsősorban a hazai hölgyeknek szántak: például Kiss István, Landerer és Eggenberger regény-sorozatai, de ezek esztétikai értelemben ritkán tartalmaztak értékes darabokat. 1806-ban Ferenc császár egy rendelettel megtiltotta a hazai regénykiadást és a külföldi behozatalt is, de egy hónap múlva ezt módosította, és attól kezdve csak a „kárhoztató értelemben vett regények forgalmazása” volt tilos.
Árvay Gergely 1825-ös írásában érdekes módját választotta annak, hogy eltérítse kora fiatal leányait a romantikus regények olvasásától. Mondanivalóját ugyanis egy „flandriai leány”, bizonyos James Benjámina történetébe szőtte, akit nagynénje, aki magával vitte őt Párizsba, rászoktatta a regényolvasásra. Amikor a lány (aki olvasmányai hatására még nevet is változtatott, és Rozamundának hívatta magát) hazatért szüleihez és testvéreihez, már csak nevetett azok régi értékekhez való ragaszkodásán, önmagát felsőbbrendűnek érezte, és cikornyás beszédét meg sem értették. A regények hatására megváltozott véleménye a házasságról is: nem vágyott többé arra, hogy feleség legyen, csak arra, hogy romantikus módon udvaroljanak neki. Apjának és rokonainak nagy erőfeszítésébe került (cselhez is folyamodtak), míg felnyitották a szemét, és újra az igazi életet, a valóságos értékeket kezdte becsülni, nem pedig a regényes történeteket. Ez az irodalmi mű és újságcikk stílusjegyeit egyaránt magán hordozó Árvay-féle cikk a reformkor gondolkodó elitjének tipikus vélekedését tükrözi a lányok fejét megszédítő romantikus regényekkel kapcsolatosan. A szerző szerint a regényolvasás azért káros, mert „semmi oly sebesen nem tenyészik mint a’ nevetséges szokások. Ritkaság, hogy egy serdűlő leányka magába ne szíjja az ő nevelésére ügyelő személynek eszelősködését; mert hozzá lévén szokva emennek szinte mozdulásait is elevenen majmolni, vakon követi a’ tőle mutatott ösvényt (...)”. Ez a néhány sor valójában kemény kritika volt a korszak német és francia nevelőnői, az ő viselkedési (olvasási) szokásaik vonatkozásában, amit több más korabeli forrásban is fellelhetünk. Árvay Gergely a történetébe ágyazottan indirekt módon azokat a regényeket is felsorolta, amelyek szerinte kerülendők (azt írta le, miket olvasott Benjámina, miután letért a szülei által képviselt, helyes útról). A lány nénikéje ezt mondta: „kezedbe adom először Scuderi Kis-aszszonynak Cleliáját, La Fayette Aszszonyság’ Zaidáját és Cleves-i Herczeg-aszszonyt."
A nevendék nőnem című művében Kovács Pál 1833-ban szintén azt írta, hogy a lányoknak károsak a romantikus lovagi regények, mert ezektől „szomorúakká, sóhajtozóakká, sőt hisztérikusakká” válnak. A külföldi olvasmányokért rajongó, a magyar újságokat és könyveket viszont alig ismerő vagy nem értékelő lányokat és nőket több írásában tette nevetségessé néhány évvel később Nagy Ignác is. Az arszlánnő című, 1843-ban közölt cikkében olvasható az alábbi, úrnő és cseléd között folytatott párbeszéd: „- Hát ez micsoda? - Új divatlap. - Francia? - Magyar. Szintén a Felső Magyar Országi Minerva egyik 1825-ös számában jelent meg A’ szép könyvek’ olvasásáról című írás, amelynek szerzője - Funke nyomán - hangsúlyozta, hogy a könyvolvasás egy a legnemesebb, leghasznosabb és legkellemesebb foglalatosságok közül.
tags: #pandora #valogatott #romanok #a #magyar #szepnemnek
