Ron Weasley és a varázslóvilág legnépszerűbb sportja: A kviddics
Ronald Bilius Weasley, J. K. Rowling Harry Potter című könyvsorozatának egyik főszereplője, már gyermekkorától kezdve mélyen kötődik a varázslóvilág legizgalmasabb sportjához, a kviddicshez. Ron a középső nevét Bilius bácsikájától kapta. Gyermekkorát szeretetben gazdag, védelmező szülők mellett töltötte az Odúban, ahol szobája is a kviddics iránti szenvedélyét tükrözi.
Ron Weasley, a lelkes kviddicsrajongó
Ron egy mohó kviddicsrajongó; a kedvenc csapata a Chudley Csúzlik és az Odúbeli szobája - ami egy tetőtéri szoba a lépcső legtetején - teljesen ki van plakátolva a csapat posztereivel. Ron seprűjét, mint ahogy szinte minden tulajdonát, egy ősrégi Meteort is örökölt, amit gyakran lehagytak az arra járó pillangók is. Ez is hozzájárult ahhoz a csalódottságához, miszerint "Miért kell nekem mindenből a legócskábbat kapni!?"
Később, 1995 augusztusában, amikor Ron prefektus lett, kapott az édesanyjától egy új seprűt, egy Jólsep-R 11-est. Amit kipróbált a Griffendél kviddicscsapatában ahol Őrző lett. Ron egyébként is igen ügyes a varázslósakkban, így ezzel tudott segíteni Harrynek, mikor McGalagony elvarázsolt sakkfiguráin kellett átvergődniük, hogy megvédhessék a Bölcsek Kövét. Készségei közé tartozik a varázslósakk, elemzés és stratégia, amelyek a kviddicsben is hasznosak lehetnek.
Az Edevis tükre Ronnak is megmutatta legbensőbb vágyait: Ron magát iskola elsőnek látja, miközben egyik kezében a Kviddics kupát tartja, kviddics kapitányként. Ron végül hatodikban őrző lesz a Griffendél csapatában. A teljesítménye azonban nem az igazi, mígnem a Mardekár elleni meccsen Ron brillírozik, mivel azt hiszi, hogy ivott a Felix Felicisből, de végül Harry felvilágosítja, hogy csak úgy tett, mintha beleöntötte volna a varázsitalt a sütőtöklevébe. Ezen Ron egy picit meglepődik, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget.
A kviddics: A varázslóvilág sportja
A kviddics (angolul eredetileg quidditch) egy fiktív sportág, amely J. K. Rowling Harry Potter-sorozatában szerepel, és a varázslóvilág messze legnépszerűbb sportja. A seprűháton játszott labdajátékot mind amatőr, mind professzionális szinten előszeretettel űzik. Az írónő egy kiegészítő könyvet is írt kizárólag ebben a témában, melynek címe A kviddics évszázadai.
A kviddicspálya és a labdák
A kviddicspálya füvesített, hosszú és ellipszis alaprajzú, átmérői 180 láb (55 méter) és 500 láb (152 méter). A pálya két végében levő pontszerző zónában három-három, 15 méteres oszlopokon álló gólkarika áll. A pálya közepén egy 60 centiméteres kör található, innen indulnak a csapatkapitányok a játék kezdetén. A játékosok és a labdák függőleges mozgása elvileg korlátlan, horizontálisan azonban kénytelenek a pályán belül maradni.
A kviddicset négy labdával játsszák. Ezek közül a kvaff ma egy közönséges, körülbelül 30 centiméteres átmérőjű élénkpiros labda - egyetlen varázstulajdonsága, hogy lassan zuhan, és könnyű megfogni -, amelyet a hajtóknak kell bedobniuk az ellenfél őrzője által védett gólkarikáinak egyikébe. A többi játékos nem nyúlhat a kvaffhoz.
A játékban két gurkó is szerepel. Ezek 25 centiméteres átmérőjű, kemény vasgolyók, amelyeket szándékosan az ellenfél megzavarására terveztek: a gurkóknak ugyanis megvan az a rossz tulajdonsága, hogy ha elütik valamerre, az ütés pontatlansága ellenére egy játékost céloznak meg, és komoly sérüléseket tudnak okozni. Az első gurkók repülő kőtömbök voltak. Ez a későbbiekben csak annyit változott, hogy gömbölyűre faragták. Valószínűleg ez az oka, hogy a XVI. században egyes kviddicscsapatok ólomgurkókkal kezdtek el kísérletezni. Az ólomról végül megállapították, hogy túl puha anyag a gurkók készítéséhez.
A kviddics legkisebb - diónyi méretű minta az elődje a golden snidget - és leggyorsabb labdája az ezüstszárnyakkal ellátott aranycikesz. Ez a labda a játékosoktól teljesen függetlenül cikázik a pályán. Elfogása nem egyszerű, mivel nagyon gyors, hirtelen manőverekre képes, amellett megpillantani is nehéz apró mérete miatt. A cikesz elkapása a fogó feladata. Ha ez sikerül, az 150 pontot eredményez a szerencsés fogó csapatának, és ezzel zárul le a mérkőzés. Érdekesség: Egy 1884-es bodmin-lápi kviddicsmeccsen 6 hónapig nem sikerült elfogni a cikeszt. Végül a fogók kritikán aluli teljesítményét megelégelve mind a két csapat feladta a mérkőzést.
A játék szabályai és a játékosok
A kviddics mérkőzések során a játékos a mérkőzés alatt tetszőleges magasságba emelkedhet, azonban a küzdőteret nem hagyhatja el. A csapatkapitány a bírónak jelezve "időt" kérhet. A játékosok talpa csak abban a szünet jelegű szakaszban érintheti a talajt. Ha a mérkőzés minimum 12 órája tart, hosszabb, de legfeljebb 2 órás "idő" kérhető. A játékosok két óra letelte után kötelesek visszatérni a pályára. A bírónak jogában áll büntetőtámadást ítélni. A büntetőt elvégző játékos a kezdőkörből indul, onnan repül a büntetőzóna felé. Sérült játékost nem lehet lecserélni. Érdekesség: A kviddicsben eredetileg 700 módon lehetett szabálytalankodni - az 1473-as világkupameccsen mindet el is követték.
Harry Potter Wins His First Quidditch Match | Philosopher's Stone
A csapatok hét-hét játékosból állnak, akik a következő pozíciókat töltik be:
| Pozíció | Játékosok száma | Feladata |
|---|---|---|
| Őrző | 1 | Védi a gólkarikákat az ellenfél kvaffdobásai ellen. |
| Terelő | 2 | Seprűvel eltereli a gurkókat a saját csapat tagjaitól és az ellenfél játékosai felé. Nagy testi erőt igényel. |
| Hajtó | 3 | Passzolják egymásnak a kvaffot, hogy aztán bedobják az ellenfél gólkarikáiba. |
| Fogó | 1 | Megpróbálja elkapni az aranycikeszt, amivel véget ér a mérkőzés és 150 pontot szerez a csapatának. |
Ez a pozíció, az őrző, már a XIII. században létezett, bár az őrző feladata módosult az idők folyamán. Régebben az őrző egy plusz feladattal megbízott hajtó volt. 1620-ban az őrző feladat köre leszűkült: kijelölték a büntetőzónát, s kimondták, az őrzőnek célszerű ezen belül maradnia, nehogy a karikákat a távollétében érje támadás.
A gurkók terelése nagy testi erőt igényel, érthető hát, hogy ezt a pozíciót a többivel ellentétben majdnem mindig varázsló, nem pedig boszorkány tölti be. A legkorábban kialakult szerepkör a kviddicsben - mivel egykor a játék célja csak a gólszerzés volt - a hajtó. A hajtás technikájában csak a kosarakat felváltó karikák bevezetése után egy évvel, 1884-ben állt be jelentős változás. Akkor meghoztak egy új szabályt, miszerint a büntetőzónába csak a kvaffot birtokló hajtónak szabad berepülnie, ellenkező esetben a gól érvénytelen. Ez a megkötés a "Stooging"-ot hivatott megakadályozni.
A fogó rendszerint a legkisebb testsúlyú, leggyorsabb röptű játékos. Feladata végrehajtásához éles szemre van szüksége, valamint tudnia kell fél kézzel és szabad kézzel repülnie. Mivel teljesítménye kulcsfontosságú a mérkőzés szempontjából - a cikesz megszerzése akár a vesztésre álló csapatot is győzelemre segítheti - ezért a fogó az ellenfél szabálytalankodásainak leggyakoribb célpontja.
Kviddics manőverek és trükkök
- Hátraütés: Speciális ütés; a terelő hátralendülő ütőjével találja el a gurkót, így a labdát nem előre, hanem hátrafelé küldi.
- Petrova Csorkovsz: Petrova Csorkovsz orosz hajtóról elnevezett trükk. A csel sikerének kulcsa a pontos időzítés. A kvaffot birtokló hajtó felfelé repül, hogy az ellenfél játékosai azt higgyék, egérutat próbál nyerni, hogy aztán gólt szerezhessen csapatának.
- Slalom: Nagy sebességgel szlalomozik az őrző a karikák között, és körül.
- Nyílhegy alakzat: Nyílhegyet formázó alakzatban repülnek a hajtók a karikák felé. Nevét a Wington Wanderes alapítóiról kapta.
- Wrinsky csel: A fogó speciális mozdulata: látszólag céltalan bekanyarodás, mely során a cikesz a fogó ujjába kerül.
- Hárompasszos akció: Válla fölött továbbítja a hajtó a kvaffot csapattársának.
- Parkin-féle hamisítás: Speciális testtartás. A játékos ijesztésképp az ellenfél orra felé lendíti az öklét.
- Wronsky-féle kacsavédés: A fogó meredeken a föld felé repül, azt a látszatot keltve, hogy megpillantotta a cikeszt odalent. Majd közvetlenül a földeérés előtt kihúzza seprűjét a bukórepülésből.
A kviddics története és fejlődése
A seprűsportok azzal párhuzamosan jelentek meg, hogy a seprűk elég kifinomultan manőverezhetőkké váltak. A népszerű svédországi éves seprűverseny gyökerei a 10. századba nyúlnak vissza. Az 1105-ben készült híres festmény, amely a „Erőszakos Günther a győztes” címet viseli, egy ősi német játékot, az ún. Stitchstock-ot mutatja be. Egy 20 láb magas póznára egy felfújt sárkányhólyagot helyeztek, amit egy seprűn ülő varázslónak kellett megvédenie. Az őrzőt derekánál fogva egy 10 láb hosszú kötéllel a póznához kötötték, így az nem távolodhatott el az oszloptól. A többi játékos felváltva próbálkozott a hólyag kiszúrásával, amelynek eszköze a kihegyezett seprűnyél volt. A hólyagot védelmező játékos használhatta varázspálcáját a támadások visszaverésére.
Elképzelhető, hogy a Kviddics névnek köze lehet a labdák elnevezéséhez (angolban Quidditch = Quaffle + Bludger + Snitch), de a történet szerint Queerditch Marshról nevezték el, ugyanis már a 11. században ezen a helyen játszották a sport elődjét. A kviddics évszázadai szerint a sport eleinte egy egyszerű, seprűn ülve játszott labdajáték volt: a játékosok a kvaff elődjét, egy bőrlabdát passzolgattak egymásnak, amit megpróbáltak bedobni az ellenfél kapujába. Az aranycikeszt szintén egy korábbi varázssportból kölcsönözték - itt a varázslók a sebesen repülő, golden snidget nevű madarat próbálták elkapni. 1269-ben a Varázslók Tanácsának elnöke, Barberous Bragge 150 galleont ajánlott fel annak, aki elkapja az általa szabadon eresztett varázsmadarat. Ennek emlékére később bevezették, hogy a cikesz elfogása 150 pontot ér.
A Roxforti Kviddicsbajnokság
A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola négy háza, a Griffendél, a Hollóhát, a Hugrabug és a Mardekár is kiállít egy-egy csapatot, akik a házuk színeinek megfelelő öltözetet viselnek (a griffendélesek pirosban, a mardekárosok zöldben, a hollóhátosok kékben, míg a hugrabugosok sárgában játszanak). A játékosok bármelyik évfolyamból kikerülhetnek, pusztán tehetségük alapján válogatják össze őket a csapatkapitányok. A házibajnokság során az összes csapat megmérkőzik egymással, így döntve el az évzáró ünnepély során kihirdetett sorrendet. A Roxfort-bajnokság eredményei a házak közti pontversenyt is befolyásolják.
Harry Potter több, mint egy évszázad óta az első elsőéves volt, aki bekerült egy roxforti kviddicscsapatba - ráadásul mindjárt a Griffendél fogójátékosaként. Ez egyfelől nagy tehetségének, másfelől ismeretlen jóakaróinak köszönhető, akik jobbnál jobb seprűkkel ajándékozták meg (elsőben egy Nimbusz 2000-rel, harmadikban pedig egy Tűzvillámmal). Amikor Harry játszott, csapata minden mérkőzésen győzelmet aratott azokat kivéve, amelyeken megsérült. Hatodéves korában Harry lett a Griffendél csapatkapitánya, azonban mindössze egy mérkőzésen tudott részt venni.
Harry barátai közül Ron hatodikban őrző lesz a Griffendél csapatában. A tréfamester Weasley-ikrek, Fred és George éveken át a Griffendél csapatának verhetetlen terelőpárosát alkották.
Híres kviddics csapatok
A varázslóvilágban számos híres kviddics csapat létezik, amelyek a professzionális bajnokságokban mérkőznek meg egymással. Íme néhány példa:
- Appleby Arrows: 1602-ben alakult észak-angliai csapat.
- Caerphilly Catapults: 1402-ben alapított walesi csapat.
- Dimbournei Darazsak: 1312-ben alakult csapat.
- Holyhead Harpies: 1203-ban alapított walesi csapat.
- Kenmare Kestrels: 1291-ben alapított ír csapat.
- Porpicy SC: 1163-ban alapított csapat.
- Pride of Portree: 1292-ben alapított skye-szigeti csapat.
tags: #ron #kedvenc #kviddics #csapata
