Sport és játékos feladatok a magyar irodalomban: Alkotók és alkotások

„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?” - teszi fel a kérdést Kosztolányi Akarsz-e játszani? című versének kezdő sorában. Ez a játékos kedv nemcsak az irodalom befogadásában, hanem az irodalmi alkotásban, sőt, maguknak az íróknak az életében is gyakran megjelenik, összefonódva a sport iránti szenvedéllyel. A magyar irodalomban számos alkalommal találkozunk a sport témájával, legyen szó írók hobbi szintű érdeklődéséről, profi pályafutásukról, vagy éppen műveikben megjelenő sportmotívumokról. Emellett az olvasónak szánt játékos feladatok, kvízek és kreatív írásgyakorlatok is mélyítik az irodalommal való interakciót.

A sport megjelenése a magyar irodalomban

Természetesen sok írónkról tudjuk, hogy hobbi szinten űzött valamilyen sportot. Nádas Péter például évtizedeken keresztül rendszeresen futott. Az Évkönyben írt is a futásról, de azt mondja Károlyi Csabának az interjúkötetükben (Egy teljes év - Beszélgetések Nádas Péterrel), hogy: „Erről sokkal többet szerettem volna írni, csak nem fért bele. Nagyon szeretek írni a futásról.” Mészöly Miklós az atlétikáról ír Az atléta halála című művében.

A legtöbb írás - riport, tudósítás, vers, regény - azonban a labdarúgásról született. Tarján Péter 1996-ban magyar írók focinovelláiból szerkesztett kötetet Tizenegy dressz címmel, amiben szerepelnek többek között Bereményi Géza, Tandori Dezső, Nagy Gáspár és Spiró György írásai is. Darvasi László és Kukorelly Endre egész könyveket írtak a fociról (A titokzatos világválogatott; Pálya avagy Nyugi, dagi, nem csak foci van a világon), és nem feledkezhetünk meg a legnagyobb fociírónkról, Mándy Ivánról sem. A pálya szélén a magyar fociirodalom alapműve, ebből Régi idők focija címen Sándor Pál rendezett kultfilmet Garas Dezső és Kern András főszereplésével. De valamilyen formában írt a fociról számtalan magyar író a XX. században József Attilától kezdve Kosztolányin, Radnótin, Krúdyn, Rejtő Jenőn, Molnár Ferencen és Szabó Lőrincen át Pilinszky Jánosig. Ezt foglalja össze Csillag Péter Ady stoplisban című kötetében. Kijelenthető tehát, hogy a magyar irodalomban abszolút túlsúlyban vannak a labdarúgás iránt érdeklődő írók.

Írók, akik maguk is sportoltak

Most viszont olyan szerzőkről olvashatnak, akik nemcsak kívülről csodáltak egy-egy sportágat, hanem profi (félprofi) szinten maguk is gyakorolták azt.

• Ady Endre

  Kevesen tudják, de Ady Endre még joghallgatóként tagja volt Debrecen első futballcsapatának, bár ez még nem volt profi csapat, az első hivatalos mérkőzést Debrecenben ugyanis 1902-ben játszották. Erre egy 1899-es újságcikk a bizonyíték, amiben még Adi Endreként szerepel mint a „foot ball” csapat tagja. A dokumentumok szerint ebben az időszakban más ilyen nevű (Ady vagy Adi) joghallgató nem volt a debreceni jogakadémián, illetve a későbbi költő szerkesztőségi munkatársa volt annak a lapnak (Debreceni Főiskolai Lapok), amelyik tudósított a mérkőzésről, amin az adatok szerint Ady játszott. Nem tudni, hogy Ady milyen poszton játszhatott, ahogy azt sem, hogy milyen szintet képviselt. Az viszont ismert, hogy gimnáziumban a német mellett tornából is megbukott egyszer. Mindez egy gyerekkori balesetéhez vezethető vissza: egy télen az érmindszenti patak jege beszakadt alatta, elfagytak a lábai, és ezért egész életében csámpásan járt. Így nem meglepő, hogy Ady sosem írt a labdarúgásról, a labdajáték is csak egyetlen versében kerül elő.

• Esterházy Péter

  Esterházy Péter nemcsak író és matematikus volt, hanem remek futballista is. A posztmodern irodalom egyik legnagyobb alakja a lakhelyükhöz közeli Csillaghegyi MTE-ben játszott több éven keresztül. A családban a legnagyobb sportkarriert azonban nem ő, hanem egyik testvére, Márton futotta be, akivel Csillaghegyen csapattársak voltak. Esterházy Márton később a legsikeresebb időszakát a Honvéd játékosaként töltötte, de néhány évet a Ferencvárosban is játszott, illetve karrierje során megfordult Görögországban az AÉK és a Panathinaikósz csapatában, Ausztriában és Svájcban is, a válogatottban pedig 29 mérkőzésen 11 gólt szerzett. A foci iránti szeretet mind a négy Esterházy-fiúban megvolt, gyerekkorukban sokat rúgták a labdát együtt, és Pétert tartották a legtehetségesebbnek. Esterházy számtalan művében írt a labdarúgásról. „Én úgy tanultam, hogy a világ az olyan, hogy az ember Fradi-drukker. A rendes magyar ember az Fradi-drukker. Vagy még egyszerűbb dolog ez: az ember fradista, ahogy a nap süt vagy a fű nő.”

  
• Karinthy Ferenc

  Több szállal kötődött a Fradihoz egy másik magyar író, Karinthy Ferenc is, ő viszont nem a futball, hanem a vízilabda révén. A „Cini” becenevet viselő író ugyanis két részletben, összesen három idényen keresztül volt az FTC bekkje. Kétszer bronzérmesek lettek (1941-ben és 1945-ben), egyszer pedig a negyedik helyen végzett a Karinthyval felálló alakulat. Ami a sportolói előéletét illeti, a gyermek Cini úszóként került közel a vízhez, érdekes módon az FTC nagy riválisa, az Újpest színeiben. Korosztályos úszóversenyek megnyerése után egy másik nagy múltú budapesti csapatba, az MTK-ba igazolt, akikkel ezüstérmet nyert az országos folyamúszó-bajnokságon. Vízipólózni az iskolájában, az Eötvös József Gimnáziumban kezdett, ahol a csapat oszlopa volt, még a középiskolai válogatottban is szerepet kapott. Karinthy azonban nemcsak úszott és vízilabdázott, jószerivel minden sportot kipróbált, és egytől-egyig remekelt bennük. Szenvedélyesen síelt, pingpongozott, teniszezett, focizott, kajakozott, lábteniszezett és „fejelt”. Karinthy apja, Karinthy Frigyes nem futott be akkora sportkarriert, mint később a fia, de ő is igazán „lelkes sportember” volt. Egy interjúban mesélt arról, hogy milyen viszonya volt a labdarúgáshoz: „Láthatja, hogy a futball még most sem vesztette el a vonzerejét velem szemben. Hiszen azok között voltam, akik legelőször rúgták a labdát Budapesten s még most is tagja vagyok a legrégibb labdarúgó-klubnak: a BTC-nek, melynek színeiben valaha a centercsatár posztját töltöttem be.” A jegyzőkönyvekben nincs adat rá, hogy Karinthy valóban szerepelt volna a csapatban, de lehetséges, hogy kiegészítő emberként tagja volt az együttesnek. Karinthy több írása is szól a labdarúgásról, és a Nemzeti Sportban is jelentek meg cikkei.

• Ottlik Géza

  Ottlik Géza amellett, hogy futott, úszott és teniszezett is, világhírű, magyar bajnok és válogatott bridzsjátékos volt. Az író nemcsak szenvedélyesen játszotta az azóta olimpiai sportnak nyilvánított kártyajátékot, de ő a társszerzője az egyik legalaposabb és legnépszerűbb bridzs-szakkönyvnek is. A Hugh Kesley-vel (akit a legelismertebb szakértők között tartanak számon) közösen írt, 1979-ben angolul megjelent könyvet Homonnay Géza és Kelen Károly fordította magyarra, címe: Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein. Ezáltal Ottlikot, akit Magyarországon a XX. század egyik legnagyobb írójaként tartanak számon, a bridzs világa is elismeri. „Egy bridzsjátszma, ha mégoly absztrakt is, része a valóságnak, paránya. S abban különbözik a többi részétől, hogy itt végére tudunk járni a miértek láncának.”

• Kormos István

  Az egyik legrejtélyesebb sportkarrier Kormos István nevéhez köthető. A kalandos életű költőről sokáig úgy tartották, hogy futballistaként ő vitte a legtöbbre a magyar irodalmárok közül, ugyanis az a hír járta róla, hogy a Fradi ifjúsági első csapatában játszott, és egyszer még a felnőtt csapatban is lehetőséget kapott. Ezért kollégái szinte szentként tisztelték, az irodalmi teljesítmény elhalványult futball-pályafutása mellett. Valójában nagyon keveset lehet tudni a Vackor-mesék szerzőjéről mint focistáról. Bizonyos információk szerint az 1938-1939-es idényben szerepelt a Fradi második csapatában, amely ekkor a másodosztályban játszott, és amatőr szintű volt. Az 1938. november 27-én tartott SBTC-FTC meccs jegyzőkönyvében szerepel egy Kormos nevű játékos, azonban nem biztos, hogy ez ő volt, ugyanis a Kormos nevet csak később vette föl. Újságcikkek szerint Kormos 1942-ben átigazolt a másodosztályú SZAC csapatához, ahol egy súlyos lábsérülést leszámítva viszonylag rendszeresen játszott. Jóval később pedig, amikor Párizsban élt, még Jean-Paul Belmondóval is lábteniszezett. „A szembelévő házban lakott, neki egy angol fiú volt a partnere a lábteniszhez, az enyém meg egy olasz gyerek volt.”

Az Irodalom és sport című kötet a Fiatal Írók Szövetségének és az EKKE BMK Irodalomtudományi Tanszékének társszervezésében megvalósult, 2020. szeptember 24-25-én megrendezett tudományos konferencia anyagát gyűjti egybe. A magyar írók fociszeretete olyannyira erős, hogy saját íróválogatottal is rendelkeznek. A győztes csapat tagjai között van Zilahy Péter (csapatkapitány, csatár, gólkirály), Balázs Attila (kapus)

Sport és a magyar irodalom: a mozgás és a kreativitás találkozása

„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?” - teszi fel a kérdést Kosztolányi Akarsz-e játszani? című versének kezdő sorában. Az olvasó játékos kedvére alapozva nemcsak kvízkönyvekben, hanem a magyar irodalom izgalmas mélyrétegeiben is kutathatunk. Napjainkban az irodalmi alkotás és a sporttudatosság találkozása új távlatokat nyit, legyen szó akár írói sportkarrierekről, akár a kreatív írás gyakorlatairól az iskolapadban.

Írók a pályán: sport és életút

Természetesen sok írónkról tudjuk, hogy hobbi szinten űzött valamilyen sportot, ám olyan szerzők is akadnak, akik nemcsak kívülről csodáltak egy-egy sportágat, hanem profi vagy félprofi szinten maguk is gyakorolták azt. Kijelenthető, hogy a magyar irodalomban abszolút túlsúlyban vannak a labdarúgás iránt érdeklődő írók.

Esterházy Péter nemcsak író és matematikus volt, hanem remek futballista is. A posztmodern irodalom egyik legnagyobb alakja a lakhelyükhöz közeli Csillaghegyi MTE-ben játszott több éven keresztül. A foci iránti szeretet mind a négy Esterházy-fiúban megvolt, gyerekkorukban sokat rúgták a labdát együtt, és Pétert tartották a legtehetségesebbnek.

A „Cini” becenevet viselő Karinthy Ferenc viszont nem a futball, hanem a vízilabda révén kötődött a sport világához: összesen három idényen keresztül volt az FTC bekkje. Karinthy azonban nemcsak úszott és vízilabdázott, jószerivel minden sportot kipróbált, és egytől-egyig remekelt bennük.

Sportolói előéletek és irodalmi sikerek

Az alábbi táblázat néhány neves író sportos kötődését foglalja össze:

Kreatív írás és játékos feladatok az oktatásban

A kreatív írás (creative writing) olyan szervezett keretek között történő írásgyakorlat, amely a különféle műfajokban való alkotás szabályait igyekszik megtanítani. Az írásgyakorlat célja: az idők folyamán kialakult szövegszerkesztési és alkotási fogások elsajátítása után az író legyen képes a szabályszerűtől való tudatos eltérésre.

Módszerek és gyakorlatok

Mitől kreatív egy írásgyakorlat? Fontos, hogy az érdekes, élményszerű, változatos és a gyerekek számára motiváló feladat legyen. A szorosabb értelemben vett, irodalmi alkotáshoz kötődő gyakorlatok során a tanulók meghatározott műfajokban (pl. disztichon, eredetmítosz, egyperces novella) alkothatnak. A kreatív írás gyakorlatába tartozó műfajok - versek, rövid történetek, novellák, naplók - segítik az egyén személyiségének fejlődését, fejlesztik önbizalmát és helyes önértékelését.

• Disztichon írása: Költői forma gyakorlása (pl. témák: évszakok, diákélet).
• Eredetmítosz alkotás: Humoros vagy magyarázó történetek írása (pl. miért kunkori a malac farka).
• Védőbeszéd: Irodalmi hősök tetteinek elemzése és védelme (pl. Antigoné esete).
• Átírás: Monológok átültetése dialógus formájába.

tags: #sport #es #a #magyar #irodalom #jatekos

Népszerű bejegyzések:

• A színésznő átalakulása
• A játékvezetők felszerelése az amerikai futballban
• Erdélyi Magyar Adatbank közintézményi és archívumi adatai
• Az ifjú kézilabda-válogatott építkezése
• Ferencváros és Katona Máté