Válogatott Gyilkosok: Egy film a valóság sötét oldaláról és a politika árnyékáról
A politika gyakran unalmas dolognak tűnhet, különösen a filmvásznon. Azonban a mozgóképek világában a politika egyúttal gyilkos dolog is lehet. A 2011-es Válogatott gyilkosok (eredeti címén Killer Elite) című film igyekszik bemutatni ezt a sötét oldalt, bár a kritikusok szerint nem mindig sikerül feledtetnie az unalmasság-faktort, hacsak valaki nem egy könnyed, kikapcsoló-jellegű szórakozásra vágyik.
A Válogatott gyilkosok állítólag megtörtént események mozzanatain alapul. A cselekmény középpontjában durva, mocskos politika áll. A történet szerint egy sejknek megölték néhány gyerekét, aki most bosszút akar állni, és angol ügynökök segítségével akarja kiiktatni a fiait megölő angolokat.
A film narratívája és a nézői elvárások
A film ügyesen visszaél a néző helyzetével, aki a '70-es, '80-as, '90-es évek filmjeinek hagyományai alapján már arra nevelődött, hogy a brit kormányügynökök durvák és rossz ügyekért gyilkolnak. Ezt a gyenge pontot úgy aknázza ki a film, hogy a brit kormányügynökökkel szemben fellépő brit magán-zsoldost már egész más színben látjuk, még akkor is, amikor honfitársaira támad egy sejk megbízásából, aki akár egy Bin Laden is lehetne.
A végeredmény az, hogy a néző mindent kikapcsol, és annak drukkol, hogy a főhős minél jobban elérje azt, amit akar: minél több kormányügynököt tegyen el láb alól. Innentől sima mozizás az egész. A néző, akit a korábbi akciófilmek hagyománya még mindig abban az illúzióban ringat, hogy valaki kívülről majd jól behatol a titkos rendszerekbe, most jól leizgulhatja magát. A főhősünknek ugyanis nem akárhova kell behatolnia; egy ízben például egy kommandós kiképzésre kell beosonnia, hogy ott, a többiekkel együtt kommandózva, elintézze az aktuális célpontot. Izgalmas? Talán.
Killer Elite [Közvetítés szerkesztése]
Motivációk és karakterábrázolás
Természetesen nem véletlen, hogy az egész akciót azzal támogatják meg, hogy Jason Statham, a főhős, mindezt csak azért csinálja, mert Robert De Niro-t, a barátját, túszul ejtették, és ezért mindenre képes. Közben pedig csak arra vágyik, hogy végre a barátnőjével (Dominic Purcell) lehessen, akit annyira rafinált szexi és aranyos cuccokban és beállításokban mutatnak, hogy a végére csömört kapunk tőle.
Bár a szexi lányt úgy állítják be, mint Russell Crowe görög feleségét a Gladiátorban, akihez mindig haza akar menni, és mint Robert De Niro Amy-jét a Szemtől szemben című filmből, aki egyszerű és tökéletes emberi szépségével az élet értelmét reprezentálja, a végére átlátunk a szitun, és az egészet sima hatásvadászatként könyveljük el.
Szereplők és akciójelenetek
A film egyetlen vonzereje, hogy Clive Owen, aki a Bourne rejtélyben olyan emlékezetesen alakított bérgyilkost, itt is főszereplő. Ő és Statham egy eléggé jót verekednek - persze anélkül, hogy bármelyiküknek baja esne. A Válogatott gyilkosokat ezzel együtt semmiképp sem neveznénk bénának vagy gagyinak, sokkal inkább csak értelmetlennek - bár a vége felé egyre inkább rajzfilmbe illő, amit az egymással küzdő akcióhősök produkálnak. Menet közben tényleg leköti a figyelmet, mármint a tesztoszteron-junkie férfiak figyelmét.
A film üzenete és a valóság
Inkább az a probléma, hogy a végén egy nagy űr marad. Mi történt meg az egészből? Az, hogy a kormány tagad, jelenti-e azt, hogy az ellenkezője tényleg igaz? És egyáltalán mi értelme az egésznek? Hiszen az, hogy egy brit kormány embereket öl meg, nem újdonság; lásd, saját parlamenti képviselőjükkel is történt már ilyesmi, aki az iraki vegyi fegyverek nemlétezésével kapcsolatban komoly vádakat fogalmazott meg. Az, hogy a brit kormány a Közel-Keleten embereket öl, azután, amit a WikiLeaks megjelentetett helikopteres videón láttunk (USA, Egyesült Királyság - egy csapat), már végképp nem sokkol, legalábbis kognitív disszonanciát nem okoz.
tags: #valogatott #gyilkosok #jamie #mcdowell
