A Veszélyes Utazás Kötetei: Csillag Tibor Válogatott Verseinek Utánajárása

Csillag Tibor költői pályája a maga nemében egyedülálló, több mint ezer verset magában foglaló monumentális összefoglalás, melynek kiemelkedő kiadványai két kötetben (672 és 756 oldalon), 40 színes művészeti reprodukcióval, cérnafűzéssel, kemény táblába kötve jelentek meg. Ez a monumentális életmű egy hosszú és megpróbáltatásokkal teli "veszélyes utazás" krónikája, amely a kamaszkori üde, friss, lázadó versek után elkomorul. A vad álmok átadják helyüket benne a „tény jegének”, ahogy a költő a lélek életre szóló sebeit verseli meg. Az eredendően is törékeny alkat megroppan a történelmi viharok és személyes tragédiák súlya alatt.

A Börtönévek és a Líra Fordulópontja

Csillag Tibor szelíd lényét egy életre megtörték a börtönévek s a rákövetkező, évtizedekig tartó mellőzöttség. Műveiben feltárul a szörnyű tabló: kihallgatások, megaláztatások, verések, bolhás priccsek új „élet”-tere. Internált kurvákból lett ápolónők, a falábú táborparancsnok, a börtöntárs Zimányi, aki fel akarta magát kötni cellájában, de időben levágták, s büntetésül kétnapi kurtavasra verték. A lét legaljáról, a kiszolgáltatottság és rettegés feneketlen kútjából olykor ki-kitekintve egyetlen vigasza továbbra is az éjszakai égbolt látványa, melyet többek közt abban a költeményben (Levél az Anyához) örökít meg, melyet G. Komoróczy Emőke joggal rokonított Radnóti VII. eclogájával:

„Szeretet oldja összhangba a Földet” = G. K. Mindig van vigaszom, lásd. Este, ha szunnyad az ezred, és az őrtorony árnyéka elúszik, egy árva csillag izzik a bús égen testvéri szemembe, nincs éj, hogy ne tárja a térbe a végtelen álmot; Isten rétje csodásabb, mint a földi szabadság. (Kistarcsa, 1951)

A börtönélmények és a rabság mély nyomot hagytak a költőn. Minden küzdőszellemet kiöltek belőle, csak tehetségét, költészetét nem tudták elvenni tőle. Mert ráförmedtek: ma is összerezzen. Kit egyszer megaláztak, megalázott. Kit gúnnyal vertek, ma is gúnyra „méltó”. Kivel nem emberként bántak, nem ember. Akit vallattak, ma is vallomást tesz. Akit vádoltak, bűntudatba dermed. Kit kitaszítottak, maga huny otthon. Kit elítéltek, hóhéra magának. Ki nem lép, az erdő sarába süllyed. Ki bújik, fogadósa a halálnak. Akit egyszer a föld alá lelöktek, nem az égig, a járdáig se törhet.

A Szerelem és a Magány Ösvényei

Csillag Tibor már ifjú korában sem volt szerencsés a gyöngébb nemmel, holott rajongott érte, akár egy vérbeli trubadúr. Azonban a szerelmi életében is megjelenik egyfajta gyávaság és önképbeli bizonytalanság: „Ha nem tudna a Tibi harmonikázni, / Végig se mennék vele az utcán.” - emlékezik korai versében (Egy tündér lábanyoma) Clarisse nevű szerelmére. Egy 1994-ben írt szonett-ciklus, az Egy szerelem összefoglalása, kísérletet tesz a nagy szerelem kudarcának föltárására. A történet a kamaszkorig ered vissza, egy hegedűművész lányig, akihez meglehetősen ellentmondásos viszony fűzte a költőt, amelynek egyik kiváltó oka tulajdon bátortalansága lehetett.

Hiszen már egy jóval korábbi versben is így kiáltott föl randevúja után: „Hej, kamasz gyávaság! Szorongva / kísértem, és ő szánalomból / perzselte meg a számat.” (Lányok) Bátortalansága azonban nem csupán gátlásaiból táplálkozott, hanem abból a téves vagy éppenséggel reális önképből is, hogy magát sokáig alkalmatlannak találta a páros létre. A magány egyrészt megfelelőbb állapot az alkotói életformához, másrészt jóval kisebb gyakorlati felelősséggel jár együtt - vélhette. Azonban az évek múlásával százszor megbánta gyávaságát, s bár szívében ez az ellentmondásosság nem szűnt meg teljesen, az otthon asszony-melegének a hiánya tovább mélyült: „Te vagy a csend az életem alatt, itt, / az összkomfortos lakásban, a szűkre / szabott, szabad elidegenedésben” (Szonáta).

Az Anya Elvesztése és az Anyasirató

Csillag Tibor egész életét társtalanul élte le, s a hiány így még fokozottabban ölthetett testet édesanyja iránti vonzalmában, akinek elvesztése a végső kegyelemdöfés volt a számára. Életművének egyik legmeghatározóbb fejezete az 1984-86 között született szonett-folyam, amely gyónás-erejű, nagy anyasiratóként hömpölyög végig; hiába a végletekig lecsiszolt formába zártság, a fájdalom lángja ki-kicsap perzselőn a pontos sorok közül. Ez a „mélypont” ciklusa: „Elmentek a vaddisznó fejű szörnyek, / átadták helyüket a tény jegének, / sötét jéghegynek, hol megfagy a vadnyúl” (Vacog a csend).

Az anyahiány jéghideg tényét az örökös rettegésnél is elviselhetetlenebbnek érzi, mert a rémekkel (a besúgóval éppúgy, mint az álmokból előlobbanó lidérccel) legalább farkasszemet lehetett nézni - a halál utáni űrrel azonban nem lehet mást kezdeni, mint viszonyulni hozzá. Ez a kettős bűntudat ciklusa is egyben: a kamaszkori hűtlenségért, amikor „…mind elhagyjuk hűtlenül anyánkat, / kalandokért, légnemű fecsegésért” (Hűtlenség) - és az élete végéig cipelhető gyanúért, hogy közvetve ő is okozója a tolószékbe kényszerült édesanya agyvérzésének, amely kórházba, majd a végső megsemmisülésbe sodorta őt. A gyerekkori emlékek ciklusában önkéntelenül is próbálta összegyűjteni a kíntól szétpergő emlékezetből azokat a töredékeket, villanásokat, melyek életének melegséget, a kiürült jelennek fényt kölcsönöznek (Ámulat, Anyám a II. világháborúban, A Toldi moziban, Varázsod, Csillag-követ).

„Te tudod: egyszer szeretünk, anyánkat, s minden szerelem nosztalgia, vízjel; a vágy, hogy te simítsd tarkónkat, áthat. Kenyér-arcodhoz, bár semmibe, hívj el! Míg éltél, hűtlen voltam, most a hűség szikrázik bennem; túl az őszi, hűs ég.”

Fölfedezés erejű a Paul Celanhoz írt szonett utolsó előtti sora, amely Csillag kiváló komponálási készségét tanúsítja. Ehhez tudnunk kell, hogy Paul Celan édesanyját Auschwitzban elgázosították. A költő élete végéig nem birkózott meg a tragédiával, talán ezért is vetette magát a Szajnába. A vers sorról sorra feszíti egymásnak a két anya drámai halálát és a két költő elviselhetetlen kínját, még a Rákos-patak is beúszik a képbe a Szajna kistestvéreként, mint optimális öngyilkossági forma, színhely. De csak az üresség marad a végzetes tett helyett. Az anya hiánya mindenben megtestesül, hogy a költő képzeletében szinte ugyanolyan jelenvalóvá, már-már megfoghatóvá váljék, mint még életében (Hiány-valód), de nem a téboly, hanem a költészet ereje által. Az anya még halálában, nem-levőségében is, úgy, hogy közben egyetemessé (Kuporgó csend, Kozmikus bánat, Kimosom a világot), később mitikussá emelkedik (Kohótűz) - mindvégig társa marad, aki után a költő, mint Orpheusz, elindul az Alvilágba: „Oda tartok, ahol Te ázol, árnyék” (Kőszörnyek a hegyen). S bár kissé más mitológiai közegben, de mintha ez a párhuzam villanna újra a Vissza anyámhoz zárlatában is: „megint csönded ólálkodik, kitartott / sikolyod az éj hárfájába tép”. S ha Eurüdiké alakja, szerepe csak átsuhant az anya-hiányon, Ofélia testet öltött kísérteteként „Lámpás mosollyal” lép elő „az alvilágból”.

Az Apa és a Múlt Terhe

Anyja elvesztésének feldolgozása során az életrajz további rétegei is felszínre kerülnek. A költő mélyen gyökerező konfliktusait az apjával is feltárja: „Hogy váltsalak meg szolgálat-halálból, halál szolgálólánya, mondd? Míg éltél, kövér polgárnőt szolgáltál s ködarcú kisfiadat, tápláltál teherautó- szörnyet - s hazát -, ha megfőztél apámnak.” Az „örök cseléd” motívumköre szintén József Attila-i gondolatokkal rokonítható. De kemény utalás van ebben az idézetben az apára is, akivel majd halála után lesz csak képes megbékélni a fiú. Hibáztatja őt a gyerekkori konfliktusokért, az eltékozolt szeretetért és figyelemért, és okolja az anya haláláért is, amely bűntudat valószínűleg közös lehetett bennük, s így, a sors iróniája, összefűzte őket, még ha kézzel-lábbal hadakoztak is ellene: „Naprendszerek határa hallgat és zúg, / mikor apámmal hallgatunk mi ketten. / Elcsendesült vagy léttelen világ-út, / két létező között a mérhetetlen”.

De a szánalom vagy inkább együttérzés fölébreszti a fiú lelkiismeretét, és szuggesztív, drámai képekkel jeleníti meg a felesége után emésztődő, egyre fokozottabban elboruló elméjű vagy inkább a belső világűrbe disszidáló apa utolsó éveit, napjait: „Vérét-kezét vesztett apa, kit ott látsz; / egy csapkodó denevér árnya áthúz…” (Lakatlan föld); „Apám dohányzik, űrbe nézve hallgat. (…) Szava ha rebben: károgó madárhad (…) létutáni csend ez” (Fekete csend - lsd. még: Anyám után apám is elmegy?, Mélyhűtött magány).

Egy Életmű Kiadása és Művészeti Megjelenése

Csillag Tibor válogatott versei számos kiadásban láttak napvilágot, Kárpáti Kamil szerkesztésében és gondozásában, gyakran illusztrációkkal gazdagítva. Ezek a kiadások a költő életének és lírájának különböző aspektusait mutatják be, a börtönversektől az itáliai ihletésű művekig.

Válogatott Kötetek Tematikus Áttekintése

A Csillag Tibor válogatott versei gyakran tematikus ciklusokba rendeződnek, tükrözve életének különböző szakaszait és érzelmi megpróbáltatásait. Az Egy őr naplójából ciklusba a forradalom utáni évektől 1970-ig terjedő időszak terméséből válogatott szűkmarkúan. Nem kis bátorságra vall, hogy egyik meghatározó, tablószerű, felütésében festőbarátját, Rátkay Endrét megszólító versében az 1968-as prágai tragédia ürügyén és ihletében 1956-ról sorakoztat föl - ironikus-tárgyilagos visszafogottságában is - apokaliptikus képsorokat (Filmes műszóval: ’56 áttűnése 1968-on). Ezekben az ifjúkori emlékek közt tallózó (Vidám fürdőzés), de már az öregedéssel is számot vető (Az öregség árnyékában) versekben egy szerelmi dráma szálai is fölfejtődnek (Az első találkozás, Tested otthona, Mindenre rávetítelek, Azonosulás, Szeretőm elrablása).

Példaként álljon itt egy kötet tartalomjegyzékének részlete, mely jól illusztrálja a költői út főbb állomásait és visszatérő motívumait:

• Könyvtemető
• Fűgyöngyök
• Csend
• Egy tündér lábnyoma
• Tűz
• Korai vallomás
• Lázadás
• Május
• Vadalma-szeretőm
• Incselkedő vers a halálhoz
• Úttalan éjben
• Korai vízió
• Sírvers
• Véres hold 1945-ben
• Néma Pacsirta(telep)
• Tört új vers
• Mese
• Feloldódni a lepke-éjben
• Börtön (1949-1952)
• Lebukásunk
• Varázsos éj
• Idézlek, Balzám Béla
• Barátom homlokára
• Levél az Anyához
• Virrasztó csillag
• Öngyilkossági kísérlet
• Lebukásunk első órái
• Három nap a pokolban
• Két humanista
• "Ügyészelés"
• A falábú táborparancsnok
• Könyvek Kistarcsán
• Éhség
• Tolonckórház
• Szabadulás előtt
• Szabadulás
• Szabadulásom után
• Volt rabságom: ma
• Bűntudatom
• Egy őr naplójából (1961-1970)
• Az idő völgye
• Fukszia
• Ünnep
• Vidám fürdőzés
• Kettőnk ereje
• (Filmes műszóval:) '56 áttűnése 1968-on
• Az öregség árnyékában
• Az első találkozás
• Tested otthona
• Mindenre rávetítelek
• Téglagyári éjszakák
• Vallomás
• Azonosulás
• Szeretőm elrablása
• Egy őr naplójából
• Változatlan történelmünk (1973-1979)
• Soroksári tábortüzek
• Süllyedő idő
• Változatlan történelmünk
• A vak zongorista és köre 1945-ben
• Alkalmatlansági bizonyítvány
• Különös város
• Nagymama szeme
• Mindnyájunk édesanyja
• Anti-legenda Gaál Imréről
• Emlékezés
• Dömsödiek
• A kamasz lázadása
• A Kakastó költő Don Juanja
• Holdcsurgatásod
• Üvegkoporsó (1983-1986)
• Vacog a csend
• Kiürül a világ
• Titok
• Anyám utolsó percei
• Vak szemhatár
• Jelentéktelen szerepeid
• Ámulat
• Tévedés
• Varázsod
• Hűtlenség
• Pogány ajándék
• Megváltás
• Riadalmad
• A szerelem ősmintája
• Óvd emberségemet
• Fekete csend
• Paul Celanhoz
• A túlpart
• Hiány-valód
• Anyám, a Henry Moore szobor
• Anyám a II. világháborúban
• Sétáink
• Csillagködben
• Kegyetlenség
• Üvegkoporsóban
• Kuporgó csend
• Valaki a hegyekből
• Kohótűz
• Kőszörnyek a hegyen
• Találkozás
• Vissza anyámhoz
• A halál szolgálólánya
• Lakatlan föld
• Ofélia
• Anyám után apám is elmegy?
• Mélyhűtött magány
• A Toldi moziban
• Döbbenet
• Álom
• Az ok
• Kozmikus bánat
• Ezüst szalag
• Napfogyatkozás
• Rudi
• Anyám és barátaim
• Jelenet szüleim házasságából
• Kimosom a világot
• Csillag-követ
• Karácsonyi emlékezés anyámra
• Üdvösség
• Anyám életrajza
• Torony alatt
• Elhunyt apám kezeművei
• Befalaz a jelen
• A hazáról (1989-1993)
• Száműzöttek
• Honfoglalás
• Balaton
• Demokrácia
• Noé
• Új Magyarország
• Nem tudhatom
• Ejtőernyős
• A lázadó
• Feltámadás
• A pártviszályra
• Megszállás
• Kölyök-erdő
• Vérző szarvas
• A visszatérő kamaszkor (1991)
• Gyémántkard
• Kosfejű (Gaál Imre)
• Rátkay, a képíró 1946-ban
• Éva
• Ricsi
• Angyal, 1945 (K. Csillag Tibor műveinek az Antikvarium.hu-n kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Csillag Tibor könyvek, művek Állapotfotók 2007.

Akitől múltját (ifjúságát) erőszakkal elvették, s aki elől jövőjét (kibontakozási lehetőségeit) elzárták, azt a „Jelen” falazza magába könyörtelenül, amely az anya halála utáni űrben még iszonyatosabb rabsággá válik. S „…gyúl római lándzsa”, hogy a krisztusi sebben örökké égjen (Befalaz a jelen). Még halálodban is belőled virágzom.

tags: #veszelyes #utazas #valogatott #versek #csillag #tibor

Népszerű bejegyzések:

• kosárlabdák minden korosztálynak
• Célok a sűrű nyári röplabda szezonban
• Kihívások és célok a röplabda szövetség pénzügyeiben
• Kézilabdajátékvezetők fizikai felkészültsége
• A Juventus szerződéses helyzete