A vízilabda csapatok dinamikája és a magyar sikerek kulcsa: a fejlődés és a fiatalítás szerepe
A vízilabda vagy régebbi elnevezéssel vízipóló olyan labdajáték, melyet két, 7-7 fős csapat (hat mezőnyjátékos + egy kapus) vív egymás ellen egy medencében. A vízilabdajátékot két, hét-hét főből álló csapat játssza (6 mezőnyjátékos + 1 kapus), többnyire úszómedencében. A vízilabdás játék célja, hogy a négy negyedből álló játékidő alatt a játékosok, szabályos körülmények között, minél többször az ellenfél kapujába juttassák a labdát. Az a csapat győz, amelyik több gólt ér el, vagy kevesebbet kap.
A vízilabda kialakulása és a csapatok szerkezetének változásai
A vízilabda a viszonylag fiatal sportágak közé tartozik a vízi sportok tekintetében. Mint megannyi labdás sportágé, Angliában merült fel először a vízilabdázás gondolata. Az első, kezdetleges formáit tekintve többféle, egymástól eltérő változatot ismerünk. Az egyik játékmódot vízi futballnak nevezték. Itt még nem voltak kapuk, a gól eléréséhez a labdát az uszoda két végének teljes szélességében két kézzel juttatta célba a játékos. Ez jelentette a touchdownt, azaz a gólt. A kifejezést egyébként a rugbyből kölcsönözték. A vízilabdának e formáját nyílt, szabadtéri vizeken is játszották. Néhol tutajokból, csónakokból alakították ki a kapukat. Az első olyan vízilabda-mérkőzést, amely már némiképp hasonlított a mai játékra, 1876-ban játszották Bornemouthban.
Ebben az időben az Egyesült Államokban is elindult egy vízi játék, melynek a polo nevet adták. A játékosok kezdetben hordón ülve egy ütővel próbálták a kapuba juttatni a labdát, majd később a hordókat és ütőket elhagyva, már a vízilabdához hasonló módon kezdték a játékot játszani. Azonban a labdát még mindig ütötték és sokszor egymást is, így a mérkőzések gyakran sérülésekkel, zúzódásokkal értek véget. Az első szabályokat a skót William Wilson jegyezte le. Előírták a kapuk fontosságát, azok méreteit, a játékosok számát pedig rugalmasan, 9 fő körül szabták meg. A kapu, a labda, a játéktér és a játékosok száma a kezdeti időben még gyakorta módosult, végül az angol úszószövetség 1885-ben hivatalosan is sportágnak ismerte el a vízilabdát, és 11 pontban egységesítette Wilson szabályait. Ettől kezdve a szabályok használata kötelezővé vált. Az angolok a világon először, 1888-ban rendeztek bajnokságot.
A modern játékszabályok és a csapatmunka alapjai
A századfordulót megelőző évtizedben, egész Európában hódító útjára indult a vízilabdázás. Anglia után Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Belgiumban és Olaszországban is egyre kedveltebb játék lett. A játékidő 4 × 8 perc (a középső szünet 5 perces, a többi 2-2), az óra minden játékmegszakításnál megáll (azaz ún. tiszta játékidőt mérnek), a támadóidő 30 másodperc: ha egy csapat ennyi idő elteltével nem lő kapura, elveszti a labdát. Kapura lövésnél, szögletnél, kiállításnál a támadóidő mérése elölről kezdődik. Szöglet csak akkor jár, ha a labda a kapusról kerül a játéktéren kívülre. Cserélni általában gól után szoktak, de bármikor lehet. Az edző kétszer kérhet időt a mérkőzés folyamán, ha hosszabbításra kerül sor, akkor a kétszer három perc alatt egy újabb lehetősége van az edzőnek egy egyperces időkérésre. A jelenlegi szabályok szerint a kétszer háromperces hosszabbítást követően, feltéve, ha az sem hoz döntést, ötméteres-párbajban dől el, ki nyeri meg a mérkőzést.
A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) angol kezdeményezésre 1908. július 19-én alakult meg Londonban. Felépítésében mind a négy szakágat - úszás, vízilabdázás, műugrás és műúszás - külön technikai bizottság képviselte. A vízilabda szakágat a későbbiek folyamán a Nemzetközi Vízilabda Technikai Bizottság (Technical Water Polo Committee - TWPC) irányította. Hasonló feladata van az Európai Úszóliga (Ligue Europénne de Natation - LEN) keretében az Európai Vízilabda-bizottságnak. Érdekesség, hogy vízilabda EB-t, 1926-ban, világbajnokságot 1973-ban, világkupát 1979-ben rendeztek először, s mindháromszor a magyar csapat szerezte meg az aranyérmet. A játék népszerűségét igazolta, hogy a futballal párban első csapatsportként kapott helyet az 1900-as olimpia műsorán. Négy évvel később amerikai egyetemek csapatai verték kékre-zöldre egymást, ezért az 1904-es játékokat hivatalosan nem ismerték el olimpiaként a vízilabdázásban, viszont 1908 óta a sportág állandó a játékok programjában.
A magyar vízilabda felemelkedése és a csapatok átalakulása
Hazánkban Dr. Füzesséry Árpád lelkes munkájának köszönhetően, az első mérkőzést Siófokon, 1899. július 30-án játszották, az első hazai bajnokságot pedig 1904-ben írták ki. Az úszás és a vízilabdázás évekig a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) hatáskörébe tartozott. A Magyar Úszó Szövetség 1907-ben történő megalakulásától felügyelte a sportágat. 1919-ben megalakult a Magyar Vízilabda Szakbizottság, amely csak évtizedekkel később, 1989. december 9-én lett önálló szövetség. A magyar válogatott első olimpiai szereplése 1912-ben, Stockholmban volt, de az osztrákoktól és a belgáktól elszenvedett vereségek miatt gyorsan kiesett a küzdelmekből. A játékosok és vezetők igyekeztek ellesni az ellenfelek játékát és a hazatérés után nagy lendülettel kezdték a gyakorlást. Számottevő fejlődést Komjádi Béla korszakalkotó munkája hozott a ’20-as években. Komjádi valósággal forradalmasította a vízilabdázást. A víz feletti pontos labdajáratás, a változatos, sokmozgásos játékmód hamar a világ legjobb csapatává emelte a magyar válogatottat. 1926-ban Európa legjobbjai, majd az 1928-as olimpiai játékok ezüstérmesei lettünk. Azonban 1932-ben és 1936-ban már nem találtunk legyőzőre.
A csapatok korösszetétele és a folyamatos megújulás kulcsfontosságú a sikerekhez. A II. világháború évekre visszavetette a vízilabda színvonalát, a korábbi kiváló csapatok szétestek, új gárdára volt szükség. A fiatalítás és a sok munka a helsinki olimpiára érett be. Ez a folyamatos megújulás és tehetséggondozás segített a magyar válogatottnak visszatérni a csúcsra. 1952-1976-ig a magyar vízilabdázás négy bajnokságot nyert. Játékosaink közül kiemelkedett Gyarmati Dezső, Kárpáti György, akik háromszoros olimpiai bajnokok. A montreali győztesek közül Csapó Gábor és Faragó Tamás nevét jegyezte meg leginkább a világ vízilabdázása.
Olimpiai sikerek és legendás magyar vízilabdacsapatok
Ezt követően lassan visszacsúsztunk a ranglistán, és a sportág kedvelőinek 24 évet kellett várniuk az újabb sikerre. Kemény Dénes tanítványai Sydney-ben, Athénben és négy évvel később Pekingben is aranyérmesként hagyták el a medencét, tudtul adva a világnak, hogy ebben a sportágban még mindig mi diktálunk. A magyar vízilabda sportág a kilenc olimpiai aranyérem mellett számos világbajnoki, Európa-bajnoki és világkupa-győzelemmel büszkélkedhet.
Vízilabdában a külföldiek közül csak az angol Charles Sydney Smith, továbbá 8 magyar vízipólós az, aki három olimpiai elsőséget is begyűjtött, egy magyar edző, Görgényi István irányításával.
Magyar háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázók
| Név | Olimpiai bajnoki címek száma |
|---|---|
| Benedek Tibor | 3 |
| Biros Péter | 3 |
| Gyarmati Dezső | 3 |
| Kárpáti György | 3 |
| Kásás Tamás | 3 |
| Kiss Gergely | 3 |
| Molnár Tamás | 3 |
| Szécsi Zoltán | 3 |
Férfiaknál és nőknél egyaránt a legnagyobb játékerőt Magyarország mellett a következő országok képviselik: Szerbia, Horvátország, Olaszország, Spanyolország, Oroszország.
A női vízilabda fejlődése és a csapatépítés kihívásai
A gyűjteményt, a hagyományokhoz híven a nők is gyarapították. A női vízilabdázás története az ’50-es években kezdődött, de az igazi áttörést a ’80-as évek hozta meg. 1985-ben Európa-bajnokságot, 1986-ban világbajnokságot rendeztek a hölgyek számára is. Magyarországon a kezdeti próbálkozások után főként Ördög Évának köszönhetően kezdett kibontakozni a szakág. 1984-ben írtak ki először bajnokságot, melyre 6 csapat nevezett. Az elmúlt harminc év alatt sokat fejlődött a női vízilabdázás. A női vízilabda az olimpiai játékok programjában először 2000-ben mutatkozott be Sydney-ben, ahol rögtön az ausztrálok örülhettek győzelmüknek.
Az élcsapatok által nyújtott játék, a legjobb játékosok taktikai és technikai felkészültsége a férfiakéhoz közelít. Népszerűsége töretlenül növekszik, nemcsak Európában, hanem az amerikai kontinensen is. A férfi bajnokságokhoz hasonlóan itt is az olasz bajnokság a legerősebb, de eredményesek a görög és orosz, valamint a magyar klubcsapatok is. Noha a női magyar póló dr. Tóth Gyula irányításával ekkor már Európa és a világ legjobbja is volt, nem sikerült kvalifikálnia magát a 2000-es olimpiára. Ezt követően Faragó Tamás vette át a női válogatott irányítását, és 2001-ben átszervezett csapatával megnyerte a budapesti Európa-bajnokságot, majd alig egy hónappal később másodikként zárt a fukuokai világbajnokságon.
tags: #vizilabdacsapatunk #jatekosainak #evekre #kerekitett #eletkor #szerint
