Badó László kapus életrajza és pályafutása
Badó László (1945-1983) a magyar kézilabdázás egyik legendás alakja, akit a sportág iránti alázata, kivételes adottságai és páratartó szakmai tudása tett felejthetetlenné. Szülővárosa, Makó után Szegedre került, ahol középiskolai tanulmányai alatt kezdett el a sporttal komolyabban foglalkozni, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát szerzett.
Sikerek a Budapesti Honvédnál
Profi pályafutása 1964-ben kezdődött a Budapesti Honvédnál, ahol hét éven át erősítette a csapatot. Ebben az időszakban háromszor nyert magyar bajnokságot (1966, 1967, 1968), és 1969-ben elhódította a Magyar Népköztársaság-kupát is. Tagja volt az 1966-ban Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK) ezüstérmet szerzett csapatnak. Egykori csapattársa, Lukács János szerint Badó László a sport iránti alázatával és a pályán mutatott zsenialitásával emelkedett ki társai közül.
Sokkhatás a Fideszben: Orbánék nyugdíjba mennek?
Pályafutása a Szegedi Volánnál
1972-ben igazolt a Szegedi Volánhoz, ahol öt éven keresztül volt a csapat meghatározó kapusa. 1975-ben kulcsszerepet játszott abban, hogy a csapat megnyerte az NB I/B-s bajnokságot, így feljutott az élvonalba. Az 1975. október 18-i, Komlói Bányász elleni sorsdöntő mérkőzésen elért döntetlen mérföldkőnek számított a szegedi sporttörténelemben. Kővári Árpád, a csapat edzője így emlékezett rá:
Badó Laci a csapat kulcsfigurája volt, egy igazi művészlélek, aki nehezen viselte az emberi gyarlóságot. Kézilabdakapusként számomra ő a non plus ultra. Az egyik első képviselője volt az úgynevezett szemafortechnikának.
A szegedi aranykorszak adatai
| Szezon | Eredmény |
|---|---|
| 1975 | NB I/B bajnoki cím |
| 1977 | Magyar Kupa győzelem |
A válogatottban és a későbbiekben
Badó László a magyar válogatottban összesen 30 alkalommal lépett pályára. 1969-ben a Kárpát-kupán a torna legjobb kapusának választották, 1974-ben pedig tagja volt a svédországi világkupán negyedik helyezést elért együttesnek. 1978 és 1983 között a szegedi Délép SC játékosa volt, ahol segítette a csapatot az élvonalba jutásban. Korai halála, 1983. szeptember 25-én, mély űrt hagyott a sportvilágban. Emlékét ma a róla elnevezett kézilabda-utánpótlásrégió is őrzi.
