A holland labdarúgó-szövetség története és az Oranje hullámzó útja

A holland labdarúgó-válogatott Hollandia nemzeti csapata, amelyet a Holland Királyi Labdarúgó-szövetség (hollandul: Koninklijke Nederlandse Voetbal Bond) irányít. Az Oranje becenévre hallgató csapat története során kiemelkedő szerepet játszott a világfutballban, számos innovatív taktikai elképzeléssel és legendás játékosokkal gazdagítva a sportágat. Bár egyetlen világbajnoki címet sem sikerült nyerniük, az 1988-as Európa-bajnoki győzelmük és három világbajnoki döntőjük örökre beírta őket a futball nagykönyvébe.

Nehéz kezdetek és az amatőr korszak

Az ország Nagy-Britanniához való közelsége miatt korán elkötelezte magát a labdarúgás mellett, és az 1900-as évek elején a kontinens legjobb amatőr csapatai közé tartozott. A válogatott első hivatalos mérkőzésére 1905. április 30-án került sor Antwerpenben, Belgium ellen, amelyet 4-1-re nyertek. Részt vettek az 1934-es és az 1938-as világbajnokságon, de mindkét alkalommal már az első kör után kiestek. Ez után egy igen hosszú ideig tartó időszak következett az amatőr rendszerben, melynek alkalmazása miatt lemaradtak a fejlődésben.

A totális futball felemelkedése és az első világbajnoki döntők

A hetvenes évtized első évei a labdarúgásban egy addig nem tapasztalt, csodálatos jelenség, a holland totális futball jegyében peregtek le. Ez a stílus, amelynek előképe magyar találmány volt, Kürschner Izidor, Guttmann Béla és Sebes Gusztáv egymástól függetlenül kifejlesztett, mégis valahol közös, mert a Kárpát-medencéből táplálkozó találmánya volt. Nem véletlen, hogy a hollandokkal is egy temesvári magyar ember, Kovács István, az Ajaxot 1972-ben és 1973-ban BEK-diadalra vezető szakember ismertette meg ezt a tüneményt.

Klubszinten is fénykorát élte a holland futball: a Feyenoord 1970-ben, az Ajax 1971-ben, 1972-ben és 1973-ban nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Ennek a játékrendszernek az úttörői az Ajax és a Feyenoord csapatai, a válogatott élén pedig Rinus Michels voltak. A kiválóan képzett játékosok lehetővé tették, hogy a posztok tetszés szerint átrendezhetővé váltak. A modern lestaktika atyjaiként is Rinus Michels kapitány védőit tartják számon, akik igyekeztek labdaszerzés után hosszú passzokkal átjátszani a középpályát.

Az 1974-es világbajnoki döntő drámája

Az 1974-es NSZK-beli világbajnokságon Rinus Michels, a főállásban a Barcelonát dirigáló maestro volt a hollandok szakvezetője, s az általa irányított „clockwork Orange” fantasztikusan muzsikált. Az 1938 óta először vb-re kijutó hollandusok csoportjukban lemészárolták Uruguayt (2-0) és Bulgáriát (4-1), s Svédország ellen egy kényelmes 0-0 is elég volt a csoportelsőséghez. A második körben Brazíliával, Argentínával és az NDK-val mérkőzött meg Hollandia, és ekkor - ha lehet - még zökkenőmentesebben száguldottak a Michels-legények. Argentínát úgy verték meg 4-0-ra Cruyff két, Rep és Krol egy-egy góljával, hogy sikoltoztunk a gyönyörtől. A brazilok legyőzése a döntőbe jutást jelentette Hollandiának.

Focidráma volt a javából: a döntőig magabiztosan menetelő, s ott már a második percben vezetést szerző holland válogatott - szemet gyönyörködtető totális futballjával - könnyűnek találtatott a jobbára végig védekező házigazdával szemben. Jack Taylor a sípjába fújt, a hollandusok indították útjára a labdát, és addig nem adták át a németeknek, amíg meg nem szerezték a vezetést. Tizenötször passzolták egymáshoz, mígnem Cruyff meglódult, lefutotta Berti Vogtsot, s Uli Hoeness a 16-oson belül csak fölvágni tudta. A tizenegyest Neeskens elemi erővel bebombázta, 1-0. Aztán a 25. percben egy Beckenbauer által indított kontra végén Bernd Hölzenbeint szabálytalanul szerelték a 11-es pont környékén, ez is büntető, amelyet Breitner értékesített. A győztes gólt a 43. percben Gerd Müller szerezte. Tragikus Hollandiának és tragikus Magyarországnak, mert két elvesztett vb-döntő időpontja (1974 és 1954 között). Az 1974-es világbajnokságon a csoportkörön túljutva a második fordulóban Argentínát és Brazíliát is maguk mögé utasítva történetük során először bejutottak a világbajnokság döntőjébe.

Az 1978-as világbajnoki döntő

Az 1978-as világbajnokságon ismét bejutottak a torna döntőjébe. A Peru elleni döntetlennek és a Skóciától elszenvedett vereségnek köszönhetően csak a 2. helyen jutottak tovább a csoportból. A következő csoportkörben viszont már Olaszországot és az NSZK-t maguk mögött hagyva jutottak a fináléba. Az 1978-as vb-re szinte ugyanazzal a csapattal érkeztek, mint amellyel 4 éve elvarázsolták a világot, csakhogy hiányzott a legnagyobb ászuk, Johann Cruyff, aki akkoriban az argentin diktatórikus rezsimmel szembeni fenntartásai miatt mondta le a részvételt, utóbb azonban bevallotta, hogy egy barcelonai emberrablási kísérlet viselte meg annyira, hogy nem tudott maximálisan a futballra koncentrálni, ezért inkább el sem utazott. Tény, hogy a hollandok nélküle az első csoportkörben visszafogottan teljesítettek, ám a másodikban már hengereltek és megérdemelten jutottak a döntőbe, ahol csak a hosszabbításban kaptak ki a minden pályán belüli és azon kívüli eszközzel támogatott házigazda ellen. A házigazda argentinokat Mario Kempes juttatta vezetéshez. Ezt még Dick Nanninga kiegyenlítette, de a hosszabbításban a házigazdák kétszer is betaláltak.

Az 1988-as Európa-bajnoki diadal és az új aranygeneráció

Az 1980-as évek második fele újra a holland futball kiválóságaitól vált színesebbé. Ebben szerepe volt az akkor már edzőként ténykedő Cruyffnak, aki tehetségek (pl. Marco van Basten) sorát nevelte ki és nyerte meg velük az Ajaxnak a KEK-et 1987-ben. A másik edzőóriás, Rinus Michels újra visszatért a nemzeti tizenegyhez és kvalifikálta csapatát az 1988-as Európa-bajnokságra. Az 1988-as tornára tökéletesen összecsiszolódtak a fiatal virtuózok és a megbízható veteránok, így egész Európa fejet hajtott előttük.

Miután az első mérkőzésen 1-0-s vereséget szenvedtek a Szovjetuniótól, egy sikeres menetelésbe kezdtek. Angliát - van Basten mesterhármasával - 3-1-re, Írországot pedig 1-0-ra győzték le. Az összes holland szurkoló álma akkor vált valóra, amikor az elődöntőben az NSZK gárdájával kerültek össze és lehetőségük nyílt visszavágni a 14 évvel korábbi vesztes vb-döntőért. A hollandok pedig éltek a lehetőséggel és elégtételt vettek. Akárcsak 74-ben ismét két tizenegyest ítélt a játékvezető. Előbbit Lothar Matthäus, utóbbit Ronald Koeman értékesítette. Van Basten a 89. percben a németalföldiek javára fordította a találkozót és döntőbe juttatta csapatát. A fináléban azzal a Szovjetunióval találkoztak, aki ellen a nyitómérkőzésüket játszották. Az aranylabdás Ruud Gullit fejesét, Van Basten kapáslövéssel egészítette ki, 2-0 a hollandoknak. Rinus Michels 14 évvel később a németeket saját otthonukban ütötte el a döntőtől, majd Münchenben, az Olimpiai Stadionban vezette Eb győzelemre az övéit.

Van Basten gólkirály lett öt góllal, de egyébként is ezekben az években 1992-es sérüléséig a világ legjobb játékosa volt (éppúgy 3-szor kapott Aranylabdát, mint Cruyff a 70-es évek elején), az AC Milan a mágikus holland háromszögnek (is) köszönhetően uralta Európa, sőt, a világ klubfutballját. 1987-ben Gullitot választotta a France Football Európa legjobbjának, 1988-ban van Basten, Gullit, Rijkaard végzett az első 3 helyen, mutatva a holland futball erejét. Furcsa módon ez a fantasztikus generáció világbajnokságon képtelen volt maradandót alkotni. 1990-ben csak épphogy továbbmentek a csoportból, ahol a későbbi világbajnok, az ősi rivális nyugatnémet válogatott kiejtette őket. 1992-ben még EB-bronzérmet szereztek, csak 11-esekkel elbukva az elődöntőt.

Az 1990-es évek ígéretes generációi és a büntetők átka

A '80-as évek második felében a holland klubcsapatok uralták a nemzetközi kupákat: egy BEK győzelem, három UEFA - kupa siker, illetve ha tovább tekintünk az Ajax 1995-ös BL diadala, vagy egy évvel későbbi elvesztett fináléja zárta le az újabb dicsőséges tíz évet. Nyomukban már ott topogott egy újabb ígéretes generáció, amely újra az Ajaxból nőtt ki (de Boer-fivérek, van der Sar, Kluivert, Davids, Seedorf) és behúzott 1995-ben egy BL-győzelmet. A válogatott azonban az 1998-as vb-elődöntőt leszámítva (11-esekkel vesztettek Brazília ellen) a nagy tornákon rendre elvérzett.

Az előző nagy generáció vezéralakjai pályafutásuk befejeztével eljutottak a narancsos nemzeti 11 kispadjára szövetségi kapitányként. Rijkaard 2000-ben a hazai rendezésű Eb-n a legjobb futballt játszó csapatával az elődöntőben nem bírt a 10 emberrel hősiesen védekező olaszokkal, 2 tizenegyest is elhibáztak a rendes játékidő, illetve a hosszabítás alatt, és ez végül a tizenegyespárbajban is a vesztüket jelentette. Az 1998-as vb elődöntőjében és a 2000-es, a belgákkal közösen rendezett kontinenstornán a változatosság kedvéért szintén ez a műfaj okozta vesztüket, utóbbi alkalmával Frank Rijkaard legényei az olaszok elleni elődöntőben kettőt is elhibáztak a rendes játékidőben, Frank de Boer és Patrick Kluivert révén, majd a párbajban még hármat (Frank de Boer, Jaap Stam, Paul Bosvelt). Hatból egyet belőni...

A 2000-es évek és a visszatérés az élmezőnybe

2001 novemberében a vb-selejtezők kudarca elsodorta Luis van Gaal kapitányt, s utóda Dick Advocaat lett, aki visszatért a tradicionális 4-3-3-as felálláshoz, bátran dobva be mély vízbe a tapasztalatlan fiatalokat. A portugáliai kontinenstornán a csapat tizenegyespárbajban legyőzte a svédeket, ám a házigazda portugálok az elődöntőben 2-1-re felülkerekedtek az oranjén. 2006-ban van Bastennek tehetséges fiatalokkal csak a szokásos ígéretes kezdés utáni korai búcsú jutott. Ám a csapat fiatal volta miatt remélni lehetett, hogy hamarosan beérnek.

Van Basten helyét Bert van Marwijk vette át, aki csak minimális változtatásokat hajtott végre előde csapatán. Ez a fajta holland futball korunk egyik leggyakrabban használt és az egyik legkorszerűbb taktikai felállítására épül. A csapat 4-2-3-1-es felállásban játszik, amely azt jelenti, hogy a védősor előtt két védekező-szervező középpályás játszik, előttük 3 támadó középpályás és egy klasszikus középcsatár. A támadó középpályások rendszerint visszavont csatárok, így rendkívül támadó jellegűvé válik a játék. Ehhez jön még a jelenlegi holland válogatottnál az az árulkodó tény, hogy az elméletileg “védekező” középpályás Sneijder a 2010-es vb-n gólkirály lett. Ez a taktika tehát újra visszahozta a támadófoci örömét. Nem véletlen, hogy sok győzelemre játszó válogatott magáévá tette.

A 2010-es dél-afrikai világbajnokság

A 2010-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőit pontveszteség nélkül zárta és Európából elsőként jutott ki a világbajnokságra. A világbajnoki csoportok sorsolásánál, amit Fokvárosban rendeztek 2009. december 4-én, Hollandia az E csoportba kapott besorolást Dánia, Japán és Kamerun mellett. Június 14-én kezdték a tornát. Az ellenfél Dánia volt és ha nem is könnyedén, de 2-0-ra győztek. A következő összecsapásukon a japánokat verték Wesley Sneijder góljával 1-0-ra és az utolsó találkozó sem jelentett akadályt Kamerun ellen (2-1).

A nyolcaddöntőben Szlovákiát kapták ellenfélül és Arjen Robben illetve Wesley Sneijder góljaival 2-1 arányban megnyerték a párharcot. A legjobb 8 között a torna végső győzelmére is esélyes Brazíliát kapták. A dél-amerikaiak az első félidő után 1-0-ra vezettek, de a hollandok a második játékrészben hősiesen játszva megfordították a mérkőzés állását a maguk javára és legyőzték Brazíliát. Az elődöntőben Uruguayon át vezette az út a fináléba, a vége 3-2 a tulipánosok javára, így 1978 után először ismét világbajnoki döntőben találták magukat. Korábban már két alkalommal is vesztesen hagyták el a döntőt, így lehetőség nyílt arra, hogy megszerezzék első világbajnoki címüket. A Robben, Sneijder, van der Vaart, van Persie, Mathijsen, Kuyt fémjelezte generáció az oroszok elleni Eb-negyeddöntős vereség után több mint 2 éven keresztül minden tétmeccsét megnyerte, a vb-selejtezős meccsektől kezdve a világbajnoki döntőig kivétel nélkül mindet. Egyesegyedül a döntőben bukott, ott is csak a hosszabbításban a holland taktikát nem adaptáló, hanem saját, még dominánsabb taktikával fellépő spanyol válogatott ellen.

A 2014-es világbajnoki bronzérem

A 2014-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben Andorra, Észtország, Magyarország, Románia és Törökország mellett a D csoportba kerültek a sorsolás után. A csoportot nagy előnnyel, 9 ponttal a 2. helyezett Románia előtt nyerték meg. A világbajnokságon a B csoportba kerültek Ausztrália, Chile és a címvédő Spanyolország válogatottjaival együtt. Az első mérkőzést pont a címvédők ellen játszották (emiatt is nevezték ezt a mérkőzést a 2010-es világbajnokság "visszavágójának" is).

A mérkőzésen Spanyolország Xabi Alonso büntetőjével még vezettek 1-0-ra a 27. percben, azonban a félidő hosszabbításában van Persie közel 16 méteres fejesgóljával 1-1-es mérkőzésállással mentek szünetre a csapatok, a második félidőben pedig Robben duplájával, van Persie újabb, illetve de Vrij góljával alaposan visszavágtak a 4 évvel korábbi vereségért a hollandok. Louis van Gaal irányította a hollandokat, és óriási meglepetést okozva bronzéremig jutottak, a csoportkörben 5-1-re átgázolva a spanyolokon, a harmadik helyért pedig 3-0-ra győzték le a házigazda brazilokat. Van Persie fejesgólja a vb felejthetetlen pillanatai közé került.

A jelenlegi válság és az identitásvesztés

Bár 2011 augusztusában története során először a FIFA világranglistájának élére került a holland labdarúgó-válogatott, a jelenlegi válságot okozó folyamatok már akkor elkezdődtek. A 2010-ben vb-ezüstérmet, 2014-ben vb-bronzérmet nyerő Oranje másfél évvel az Eb-selejtező csúfos elbukása után a 2018-as világbajnokságtól is nagyon távol került, ráadásul szövetségi kapitánya sincs. Négy évvel a vb-bronzérem után lemaradni a 2018-as világbajnokságról súlyos csapás lenne a holland futballnak, de ha hozzátesszük, hogy másfél évvel ezelőtt a 24 csapatosra bővített franciaországi Európa-bajnokságra sem tudtak kijutni, akkor egyértelművé válik, hogy nem formahanyatlással vagy balszerencsével küzdenek, hanem átfogó problémákkal néznek szembe.

Edzők és hibás döntések

„Ez egy rémálom” - nyilatkozta a 33 éves Arjen Robben, miután a világranglista 71. helyén szerénykedő Bulgária 2-0-s, már-már megalázó vereséget mért Hollandiára a 2018-as oroszországi világbajnokság selejtezőjének ötödik fordulójában. Ezzel helyet is cseréltek az A csoportban: a bolgárok felléptek a harmadik helyre, a hollandok visszacsúsztak a negyedikre, szinte elérhetetlen távolságba a csoportot vezető franciáktól és három pontra a pótselejtezőt jelentő második helyen álló svédektől.

A kapitányi poszton Van Gaalt követő Guus Hiddink a 2016-os Eb selejtezőjében csúnyán megbukott, őt segítője, az edzőként tapasztalatlan Ajax-legenda, Danny Blind követte, akit néhány napja, a bolgároktól szenvedett 2-0-s vereség után menesztettek. A döntés nem meglepő, a kinevezése pillanatától népszerűtlen kapitány 20 hónap alatt tétmérkőzésen csak Kazahsztán, Fehéroroszország és Luxemburg ellen tudta győzelemre vezetni csapatát, miközben Izlandtól, Törökországtól, Csehországtól és Bulgáriától is kikaptak. Valahol ironikus, hogy az ő helyét szintén a segítője, az U21-es válogatott élén dolgozó Fred Grim vette át, igaz, csak ideiglenesen, amíg nem talál a Holland Labdarúgó-szövetség (KNVB) egy hosszú távú és reményt keltő megoldást. Danny Blind kapitányi regnálása halálra volt ítélve.

Miközben tehetséges futballistákból egyértelmű hiány mutatkozik, a lehetséges szövetségi kapitányok terén sem állnak fényesen a hollandok. A De Telegraaf olvasóinak 39 százaléka abban a Louis van Gaalban látja a megoldást, aki már 65 éves, ráadásul az év elején bejelentette visszavonulását. Az olvasóknál a második helyen egy német, a legutóbb az Egyesült Államok válogatottját irányító Jürgen Klinsmann végzett. Kinevezése egy közel 40 éves hagyományt törne meg, a Hollandiát az 1978-as világbajnokság döntőjéig vezető osztrák Ernst Happel óta nem dirigálta külföldi kapitány a válogatottat. „Minden lehetőséget meg kell fontolnunk” - nyilatkozta a külföldi kapitány lehetőségéről Jean-Paul Decossaux, a szövetség kereskedelmi igazgatója. Több tréner is nyíltan visszautasította a lehetőséget: Ronald Koeman, Frank de Boer, Bert van Marwijk és Giovanni van Bronckhorst már biztosan nincs a lehetséges jelöltek között.

Identitásvesztés és az utánpótlás kihívásai

Johan Cruyff, a holland labdarúgás 2016-ban eltávozott legendája a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon éles kritikának adott hangot, amiért Bert van Marwijk szövetségi kapitány szakított a totális futball hagyományaival. A védekező felfogású stratégia védelmében azért tegyük hozzá, nem nagyon volt választása. Sokat elárul arról a holland csapatról, hogy szinte mindenkinek Nigel de Jong brutális megmozdulása, Xabi Alonso mellkasába fúródó stoplisa jut eszébe először. De a végeredményt aligha lehet kritizálni: ha kíméletlen futballal is, de vb-döntőig jutottak, ahol a 116. percig jó esélyük volt legyőzni egy korszakalkotó spanyol csapatot.

De hiba lenne mindent Hiddink és Blind nyakába varrni, a legégetőbb problémákat mélyebben kell keresni: miközben a közelmúlt sztárjai megállíthatatlanul kiöregedtek, mögöttük nem sorakozik a megfelelő utánpótlás. Sokat elárul a merítési lehetőségekről, hogy Danny Blind Bulgária ellen a kezdőcsapatba dobta az Ajax 17 éves középhátvédjét, Matthijs de Ligtet, aki debütáló fellépése első percében fiatalsági rekordot döntött, majd 20 perc alatt két bolgár gólhoz vezető hibát is elkövetett. Aligha őt terheli a felelősség, a holland bajnokságban összesen volt kétszer kezdő ebben az idényben. A holland válogatottnál mindig bátran dobták mélyvízbe a fiatal tehetségeket, de rizikós vállalkozás ész nélkül ragaszkodni egy tradícióhoz, ha a futballisták minősége nem üti meg az elvárható szintet. Aki rápillant a legutóbbi mérkőzések holland kezdőcsapataira, azonnal látja, hogy betöltetlen űr tátong a közelmúlt sztárjai és a jövő reménységei között.

A hiány természetesen a klubfutballban is megmutatkozik. Az Eredivisie 2017-2018-as bajnoka már nem kap automatikus BL-indulási jogot, így 2018 nyarán a legjobb holland csapatnak is selejteznie kell a Bajnokok Ligája csoportköréért. „Minden jel arra mutat, hogy a labdarúgás professzionalizálódásában jelentős a lemaradásunk. Egykor az élen jártunk intézményi és infrastrukturális szinten, illetve az utánpótlás-nevelés tekintetében is, de magunkba kell néznünk, és el kell ismernünk, hogy ez az idő elmúlt.” „A tehetségek felkutatásában sem vagyunk már elég jók. Árulkodó, hogy a 15 éves korosztályig jól teljesítünk, de ezt követően már nem vagyunk kellőképpen versenyképesek. A fiatalok képzésében egyre inkább a fizikai adottságok dominálnak, nem a kreativitás és a taktikai fejlődés, mint látjuk azt a német, belga és spanyol csapatok esetében” - idézi a szakírót a Deutsche Welle.

A holland utánpótlás-nevelés rendszere

Hollandiában 16 millió lakosra 1,4 millió igazolt labdarúgó jut (7-szer annyi, mint Magyarországon). Az utánpótlásképzés rendszere leginkább egy piramissal szemléltethető. Alul vannak az utánpótlás-nevelő kiscsapatok százai, egyel feljebb az első osztályú klubok, felettük a 3 hazai topcsapat (Ajax, PSV, Feyenoord), ahonnan el lehet jutni a nemzetközi sztárklubokig. „A kicsik 10 éves koruktól országszerte jó színvonalú, jól szervezett képzésben vehetnek részt. A pályán jelentős versenyhelyzet van, ami még jobbá teszi őket. Ebben rejlik a holland foci igazi ereje” - foglalta össze röviden a lényeget a 3-szoros aranylabdás Marco van Basten.

A „kicsik” nem kapaszkodnak két kézzel a tehetségekhez, hiszen később a nevelőegyesületek is részesülnek a profik vételárából. A megfigyelők sem tétlenkednek, a PSV például 50-60 ezer fiatalt néz meg évente. A klub 8-12 éves kor között a régióban, 12-15 év között Hollandiában és Belgiumban, 15 év felett az EU egész területén keresgél, 18 év felett a világ minden tájáról hívja a fiatalokat - ismertette a Romáriót és Ronaldót is felfedező Rini de Groot. A magyar Nagy Sándor, a PSV hivatalos megfigyelője, elárulta, mire 16 éves lesz egy játékos, 236 féle dolgot tudnak róla, antropometriai és személyiségi adatok egyaránt. „Azt ők sem tudják megmondani, hogy kiből lesz profi labdarúgó, de azt igen, hogy kiből nem” - érzékelteti a lényeget a fiatal szakember.

Az akadémiai képzésben az Ajax és a PSV is élen jár, mindkét sztárcsapatnál az az elv, hogy a kezdetekben nincs eredménykényszer a játékosokon, odafigyelnek a családi háttérre, sőt, még arra is, hogy a labdarúgók az iskolában is megállják a helyüket. Wim Jonk, az Ajax akadémia technikai igazgatója elmondta, az intézményben 3 csoportot különböztetnek meg, a 12 év alattiakat, a 12-16 és a 16-19 éves korosztályt. Az akadémisták egyéni edzésterveket kapnak, mindent tud róluk a klub, ami azt az egyedülálló lehetőséget biztosítja a tehetségeknek, hogy 18-20 évesen akár már a BL-ben is pályára léphetnek. „Hollandia export országnak számít a labdarúgás területén. Mi kis ország vagyunk, de nagyon büszkék vagyunk arra, hogy minden évben igazolnak komoly külföldi csapatokhoz holland játékosok.”

A Holland Királyi Labdarúgó-szövetség (KNVB) és a válogatott adatai

A Holland Királyi Labdarúgó-szövetség (Koninklijke Nederlandse Voetbal Bond) irányítása alatt a válogatott jelentős sikereket ért el, miközben számos játékosrekordot is felállított:

• A válogatott története során eddig összesen 16 alkalommal sikerült tétmérkőzésen legalább 3 gólt szereznie egy játékosnak, ez összesen 13 különböző játékosnak sikerült.
• A listát Marco van Basten vezeti, aki egy 1990-ben lejátszott Eb-selejtezőn lőtt 5 gólt az ellenfélnek.
• A válogatott története során eddig Robin van Persie szerzett a legtöbb egymás utáni mérkőzésén gólokat.
• Eddig három alkalommal (1974, 1978, 2010) játszottak világbajnoki döntőt, de mindháromszor vesztesen hagyták el a pályát.
• A válogatott eddigi egyetlen tornagyőzelme az 1988-as Európa-bajnokságon született Marco van Basten és Ruud Gullit vezérletével.
• 2011 augusztusában vezették a FIFA-világranglistát, úgy, hogy soha nem voltak még világbajnokok.
• A hollandok kilencből a hetedik tizenegyespárbajukat vesztették el a Nemzetek Ligája-statisztikák szerint.

A holland válogatott további alapvető adatai:

tags: #holland #futball #szovetseg

Népszerű bejegyzések:

• Sorozatok és a Manchester United
• Élő állás és statisztikák a holland ligából
• Játékvezető-sértések
• Fedezd fel a Real Madrid körüli szurkolói kultúrát
• Vincze Balázs öröksége az UVSE vízilabdájában