Az amerikai futball története: a rögbitől a Super Bowlig
Az amerikaiak és európaiak közötti vita tárgya: miért nevezik az amerikai futballt, amelyet kézzel játszanak, ugyanannak, mint az európai futballt, amelyet lábbal játszanak? Nem kell kétnyelvűnek lenni ahhoz, hogy ismerjük Shakespeare nyelvének alapjait: tudjuk, hogy a "foot" azt jelenti, hogy láb. Igen, de akkor... Miért hívják így az amerikai focit, amelyet kézzel játszanak? Miközben a sportág rajongói a 2025. február 9-én esedékes Super Bowl döntőre készülnek, mások egzisztenciális kérdéseket tesznek fel.
A kezdetek és a szabályok egységesítése
Hogy jobban megértsük ezt a nyelvi kíváncsiságot, menjünk vissza az 1860-as évek elejére. Az Egyesült Államokba két, Angliából származó sportág, a futball és a rögbi érkezett. Ezek a tevékenységek fokozatosan egyre népszerűbbek lettek, és az egyetemeken csapatok alakultak, de nem mindegyikük követte ugyanazokat a szabályokat.
Mindkét játék gyökerei a 19. század közepén Nagy-Britanniában játszott különféle futballváltozatokhoz vezethetők vissza, ahol a cél az volt, hogy a labdát a kapuba vagy egy meghatározott vonalon túlra juttassák. Ezek a változatok az angol állami iskolák futballjátékain alapultak. Egyes iskolák közelebb álltak az európai focihoz, míg mások a rögbihez. Az évtizedek során, egy 60-70 éves evolúciós folyamat eredményeként, alakult ki az amerikai foci.
1880 körül Walter Camp, a Yale Egyetem edzője úgy döntött, hogy egységesíti a játékokat, és szabályokat alkot mindenki számára. Őt tekintik az amerikai futball atyjának. Walter Camp számos, a sportcsapatok által már alkalmazott szabályt és gyakorlatot használt fel újra, így vált teljessé a két európai sportág keveredése.
Az egyetemi foci brutalitása és fejlődése
Az amerikai foci korai története, minden brutalitása ellenére, meglepő módon az elit egyetemekhez kapcsolódik. Az amerikai foci egyértelműen szabályos verekedésekből fejlődött ki, míg a rögbi a fair play egyik legerősebb bástyájának számít. A tizenkilencedik században az egyetemisták egyesítették a futball és a rögbi szabályait, bár pontosabb lenne azt mondani, hogy szinte alig voltak szabályok. Az így létrejött játék lehetőséget adott az idősebb diákoknak arra, hogy demonstrálják fölényüket a fiatalabbak felett.
A futball archaikus formáit, amelyeket jellemzően csőcselékfocinak, mob footballnak minősítettek, a szomszédos városok és falvak között játszották. Korlátlan számú, hömpölygő embertömegek csaptak össze egymással, legtöbbször egy felfújt disznóhólyagot kellett bármilyen módon eljuttatni A-ból B-be. Egyes változatokban a játék még ősibb és véresebb rituálékból fejlődött ki, például a viking betolakodók elleni küzdelem során, amikor is egy levágott „dán fejét” rugdosták - ez volt a „danes head”. 1531-ben Sir Thomas Elyot ezt írta: „Nem szépítsük, az angol futball nem más, mint az állatias düh és szélsőséges erőszak.”
Az amerikai egyetemek átvették ezeket az angolszász hagyományokat, azonban számukra a játék elsősorban az erősek kiválasztásának és szerveződésének eszköze volt. A játékok nagyrészt rendezetlenek maradtak, minden iskola a saját futballját játszotta. A Princeton Egyetem hallgatói már 1820-ban a „ballown” nevű játékot játszották. Az egyik legkorábbi ős amerikai foci esemény neve is sokat elárul: „Bloody Monday”. Ez a „Véres Hétfő” néven ismert harvardi hagyomány 1827-ben kezdődött, és a gólyák és a másodévesek közötti tömeges labdajátékból állt, amely gyakran tömegverekedésekké fajult. 1860-ban a városi rendőrség és az egyetemi hatóságok egyetértettek abban, hogy a „véres hétfőnek” véget kell vetni.
Ezek hibrid változatát, az úgynevezett „bostoni játékot”, először az Oneida Football Club nevű csapat játszotta. Ezt a klubot, amelyet egyes történészek az Egyesült Államok első hivatalos amerikai futballklubjának tekintenek, 1862-ben alapították a bostoni elit előkészítő iskoláiból kikerült diákok. A pörgős, vad sport gyorsan felkeltette a sajtó figyelmét, így a „bostoni játék” népszerűsége az 1860-as években tovább terjedt. Az Oneida Football Club állítólag soha nem veszített mérkőzést 1862 és 1865 között.
A játék az 1860-as évek végén kezdett visszatérni a campusokra, ahol a Yale, a Princeton, a Rutgers és a Brown Egyetemek mind elkezdték játszani a népszerű „rúgdosó” játékot. 1867-ben a Princeton labdajátéka a Londoni Labdarúgó Szövetség szabályain alapult, míg a kanadai Montreal Football Club 1868-ban átvette a rögbire emlékeztető „futójátékot”.
Ezek a mérkőzések legendásak voltak, mivel nem lehetett tudni, mikor lesz a következő. 1870-ben a Princeton és a Rutgers Egyetem játszott egymás ellen, és a Princeton 6-0-ra legyőzte Rutgers-t. A játék erőszakossága olyan közfelháborodást váltott ki, hogy a következő évben egyáltalán nem rendeztek mérkőzéseket. Az egyetemek közötti mérkőzésekre jellemző volt, hogy az egyik nap az egyik csapat, a visszavágón pedig a másik csapat szabályai szerint játszottak. E szabályok néha csak apró eltéréseket jelentettek, máskor viszont jelentős különbségekhez vezettek. Ezek az eltérések és az egyes egyetemek által bevezetett fejlesztések révén alakult ki az amerikai foci végleges változata.
Walter Camp, amíg a Yale hallgatója volt, olyan szabályokat vezetett be, amelyek alapjaiban határozták meg a modern futballt, beleértve a játékosok számának 15-ről 11-re való csökkentését. A McGill és a Harvard egyetemek közötti mérkőzés során bekerült a köztudatba a „try” fogalma, amely lehetőséget adott a csapatnak, hogy az ellenfél gólvonalának elérésével mezőnygólt szerezzen. Ez később a touchdown-ig fejlődött. Az utolsó és kétségkívül legfontosabb újítás, amely az amerikai focit végül egyedülállóan „amerikaivá” tette, az interferencia, vagyis a blokkolás legalizálása volt. Ez a taktika a rögbi szabályai szerint szigorúan tilos volt, de az amerikai fociban engedélyezetté vált, és ezzel alapvetően megváltoztatta a játék dinamikáját.
Az 1900-as évek elején maga a játék még halálosan brutális volt. A játékosok tömeges, zárt formációkba tömörültek és sisak nélküli fejüket faltörő kosként használták. A labdával szaladókat gyakran az akár összesen fél tonnát nyomó védelem szinte teljesen összepréselte. Sporttörténészek szerint a túlzott brutalitás következtében 1905-ben jelentős változás történt, amikor a legmagasabb szintről avatkoztak be. Theodore Roosevelt elnök, aki maga is nagy focirajongó volt, és akinek fiai is játszottak, több egyetemi futballedzőt hívott meg a Fehér Házba. Roosevelt figyelmeztette őket, hogy ha nem tisztítják meg a sportot az erőszaktól, betiltja. A Chicago Tribune „halálaratásnak” nevezte a 19 halálesetet és 137 súlyos sérülést hozó 1905-ös évadot.
Az egyetemközi konferencián - amely a National Collegiate Athletic Association (NCAA) előfutára lett - végül meghozták a hőn áhított módosításokat. Lehetővé tették az előre passzot, eltörölték a veszélyes tömegformációkat és egy semleges zónát hoztak létre a védők és a támadók között. Az új szabályok nem szüntették meg ugyan a sport veszélyeit, de a halálesetek száma csökkent: az 1906-os és 1907-es évadban egyaránt 11-11 esetet regisztráltak, miközben a sérülések száma meredeken zuhant. Az 1909-ben meghozott újabb reformok tovább szigorították a szabályokat, megteremtve ezzel a modern sport alapjait.
A nemzeti sporttá válás
Eleinte a „bostoni játék” kifejezés kizárólag a keleti parti magánegyetemek körében volt használatos, különösen a Harvardra utalva. Az idő előrehaladtával a rivalizáló egyetemek közötti egyeztetések révén közös szabályrendszerek születtek. Idővel csatlakoztak a nyugati parti és déli intézmények is, míg a középnyugati kisebb egyetemek számára presztízskérdéssé vált, hogy legalább ebben legyőzzék a híres Ivy-ligás egyetemeket - ami gyakran sikerült is nekik. Az egyetemi futball végül átterjedt a munkásnegyedekre és városrészekre is, ami hozzájárult ahhoz, hogy főként az Egyesült Államok középnyugati ipari városainak sportjaként a professzionális labdarúgás nemzeti jelenséggé váljon. A játék brutalitása, érdekessége és a hozzá kapcsolódó botrányok miatt egyre inkább a közbeszéd tárgyává vált.
A futball jelentős bevételnövekedést és hírnevet hozott az egyetemek számára. Az 1909-1910-es szezonban a Yale csaknem 73 000 dollár profitot termelt a futballból, ami ma körülbelül két és fél millió dollárnak felelne meg. Érdemes megemlíteni, hogy 2013-ban a legnagyobb bevételt termelő csapat a Texas Longhorns (Austin) Egyetem volt 109 millió dollárral, míg tíz évvel később ez az összeg már 230 millió dollárra nőtt. Jelenleg az Ohio State Buckeyes csapata vezeti a bevételi rangsort, évi 251 millió dollárral.
Az NFL paradox módon egyszerre testesíti meg az amerikai vadnyugat keménységének idealizálását, valamint a szervezés és irányítás angolszász módszereit. Az amerikai futball minden szinten dominálja a sportvilágot, miközben számos kihívással néz szembe, amelyek veszélyeztetik a jövőjét: a játékosok magánéletében gyakran felmerülő családon belüli erőszak kérdésétől kezdve az agyrázkódási válságon át (CTE- chronic traumatic encephalopathy) egészen a hagyományos televíziózástól elforduló, interneten ingyenesen meccset néző közönségig. Ennek ellenére az NFL és egyetemi szintű változata továbbra is rendkívül népszerű, nemre, fajra, életkorra, társadalmi osztályra és politikai nézetekre való tekintet nélkül.
Az amerikai közmegegyezés szerint az NFL elismert kiindulópontja az úgynevezett „Greatest Game Ever Played”, a Baltimore Colts és a New York Giants 1958-as bajnoki mérkőzése volt. Nagy jelentőséggel bírt, hogy a televízió közvetítette a mérkőzést, amely legendás párharcot hozott. 1965-ben a The Harris Poll megállapította, hogy a profi futball átvette a baseball helyét az ország kedvenc sportjaként. Azóta is tartja ezt a pozícióját.
#1: 1958-as NFL-bajnokság: Colts vs. Giants | Minden idők 10 legjobb hosszabbításos gólja | NFL
A televíziós nézettség tekintetében ma is rendkívüli népszerűségnek örvend: példának okáért 2018-ban az ötven legnézettebb adásból harmincnégy NFL közvetítés volt. Az amerikai foci népszerűsége könnyen értelmezhető gazdasági szempontból: egy átlagos NFL-csapat franchise értéke jelenleg 2,86 milliárd dollár a Forbes szerint, ami több mint hatszoros növekedést mutat az elmúlt húsz évben. Valójában a Disney parkokon kívül egyetlen kulturális termék sem köti össze az amerikaiakat úgy, mint az NFL.
Los Angeles és a Raiders: sport és popkultúra találkozása
Sok NFL-nézőben merülhet fel a kérdés, miért nincs Los Angelesnek futballcsapata? Elvégre egy metropolisról beszélünk, az egész Egyesült Államok második legnépesebb városáról, hogyhogy pont a világ legnagyobb üzletét jelentő ligájából hiányoznak? 1982-t írunk. Az Oakland Raiders az elmúlt három évtized egyik legtöbb győzelmet elérő csapatának számít, az elmúlt hat évben két Super Bowlt nyertek, látszólag semmi ok sincs a változtatásra. Ám a csapat nagyravágyó tulajdonosa, a legendás Al Davis még nagyobban akar gondolkodni, mint eddig.
Mivel a Los Angeles Rams 1980-ban a város peremén található Anaheim Stadiumba költözött, így a közvetlen Los Angeles-i lakosságnak nem volt csapata. Egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy Davis kapni fog az alkalmon, és saját kis játékszerét, a Raiderst fogja a vásárba, a hatalmas piacra vinni. Hollywood pompája, a pénz, a csillogás merész álmokat ígért a Raidersnek és Davisnek, de arra senki sem számított, hogy a város az első pillanattól fogva a csapat mögé fog állni, és összehozza Los Angeles sokszínű lakosságát.
A nyolcvanas években L.A., azon belül is a déli, akkoriban South Centralnak nevezett rész, valamint Compton különösen veszélyes környéknek számított, a bandaháborúk, lövöldözések, a faji jellegű és más erőszakos bűncselekmények mindennaposnak számítottak. Ám a Raiders mintha mentsvárat jelentett volna a harcoló feleknek, a stadion és a csapat ugyanúgy befogadta az afroamerikaiakat, latin ajkúakat vagy ázsiaiakat; ha mérkőzés volt, a rosszfiúk is pihentek. Természetesen egy jó csapat is kellett a nagy egymásra találáshoz, a Raiders pedig a költözés után is ütős alakulatnak számított. A játék minden elemében voltak nagy alakjai, így az 1983-ban, immáron Los Angelesnek szerzett bajnoki cím nem számított meglepetésnek. A város lázban égett, minden a futball körül forgott, a Raiders tökéletesen beillett a felfutni látszó kaliforniai sztoriba.
A nyugati part frissessége a zenében is megjelent; a nyolcvanas évek elején New Yorkból induló úttörő dj-k már nem tudtak újat mutatni a fiatalságnak, helyettük az őszinte és nyers kaliforniai rapzene került reflektorfénybe. Az Eazy-E, Ice Cube és Dr. Dre nevével fémjelzett N.W.A. egészen új alapokra helyezte a hiphopot. A nyílt rendőrellenesség, az erőszakra buzdítás, a bandakultúra, és az, hogy ezek a srácok tényleg azt mesélik el, milyen az élet az utcán, életre hívott egy új irányzatot, a gengszter rapet. A fekete szín korábban szinte tabunak számított, nagyon kevés sportcsapat viselte a feketét, ám a Raiders sikere után egyre inkább elszaporodtak a fekete csapatok. Még Los Angeles jégkorongcsapata, a Kings is fekete-ezüstre cserélte az addigi bíbor-arany uniformisát. A nyugati parti gengszter rap maga volt a rock and roll, jelentőségében legalábbis mindenképpen.
Persze minden jónak vége szakad egyszer - ahogy a közhellyé vált mondás is tartja -, és ez a Los Angeles-i csodával sem volt másképp. A kilencvenes évek elejére a Raiders stabil középcsapattá esett vissza, és mindenféle vérmes remények nélkül küzdöttek hétről hétre. Időközben az N.W.A. feloszlott, Ice Cube és Dr. 1992-ben Los Angeles lángokban állt, a városban a Rodney King-incidens óriási zavargásokat hozott magával, a rendőrség minden addiginál nagyobb létszámmal és erővel lépett fel az egyre elszabaduló bűnözéssel szemben, a faji ellentétek minden addiginál erősebbek voltak. Aki csak tehette, menekült a városból, ami egy puskaporos hordóra emlékeztetett.
Az Egyesült Államok második legnagyobb városának azóta sincs NFL-csapata. Minden évben felmerülnek hírek, hogy akkor most odaköltözik egy franchise, és idén szeptemberben a város vezetése is rámondta az áment egy vadonatúj, 70 ezer férőhelyes stadion felépítésére, de hogy pontosan ki és mikor fog Los Angelesbe költözni, nem tudni. Az biztos, hogy a városnak és a ligának is szüksége lenne arra a hatalmas piacra, amit L.A. jelent, a megvalósítás viszont eléggé nehézkesnek tűnik.
Noha a kritikák meglehetősen vegyesen fogadták a Dwayne „The Rock” Johnson főszereplésével készült amerikai focis sorozatot, a Nagypályásokat, a nézők egyértelműen Szikla javára döntöttek: az első epizódot közel kilenc millióan követték figyelemmel, amelyre fél órás shownál 2009 óta nem volt példa a kábelcsatornánál. A Nagypályások című sorozatot a Törtetők alkotói formálták meg, ahhoz pedig, hogy nagy közönséget meg tudjanak fogni a szériával, mindent elkövettek: a mozikban mai napig hatalmas sztárnak számító Dwayne Johnson főszereplőnek való leszerződtetése mellett többek között a hatalmas nézettségnek örvendő NFL csapatok logói, és sztárjai is fel-felbukkannak benne.
A játék alapjai és szabályai
Az amerikai futballban 11 játékosból álló csapatot találunk, próbálkozási rendszert, inkább előre, mint hátra passzolást. A pálya két végében célterületek, és „Y” alakú kapuk találhatók, pontszerzéshez a labdát ide kell eljuttatni. A célterületre juttatás, „touchdown” 6 pontot ér, a „mezőnygól”, vagyis az „Y” kapu ága közé rúgás pedig 3-mat. A mérkőzés két félidőre, ezen belül 4 negyedre van osztva, a negyedek 12 percesek, de csak tiszta játékidőt mérnek, így egy mérkőzés akár 2,5-3 óra hosszúra is nyúlhat. A játék során intenzív akciók és taktikai megbeszélések váltják egymást - a játék lelke ezekben a taktikai megbeszélésekben rejlik.
Az amerikai futball Magyarországon
A sportág mintegy 25 évvel ezelőtt indult világhódító útjára, az első európai csapatok is az idő tájt alakultak. Idehaza az 1990-es évek elején jelent meg a sportág, de szervezett keretek között csak 2005 óta rendeznek bajnokságokat. A Magyar Amerikai Futball Szövetség (MAFSZ) 2006 januárjában alakult. Az amerikai futball minden idők leggyorsabban fejlődő magyar sportja. Több mint 25 tagegyesületet és 2000 igazolt sportolót számol, nem beszélve azokról, akik hobbi szinten űzik ezt a sportot.
Az amerikai futball mindenféle testfelépítésű és képességű játékosnak tud szerepet nyújtani a pályán. Elsősorban állóképességet, mozgáskoordinációt, koncentrálóképességet fejleszt, de szükség van erőre, gyorsaságra, dinamizmusra is. Előnye a közösségépítő szerepe, valamint hogy jó levegőn, szabadban zajlik. Alapjait már gyermekkorban meg lehet tanulni, a versenyszerű sportolást 10-12 éves kor környékén ajánlott elkezdeni. A Szuperkupára miért ne csatlakozhatnál egy amerikai futballklubhoz? Ha szeretné elkezdeni a sportot, vagy csak alkalmanként űzné, Párizsban és környékén számos klub kínál bevezetést a touchdownok és más sporttevékenységek világába.
